Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK házában helyezte el féltettebb kincseit. Kornisné Besztercén feltűnően értékes ékszereit, Apor inkább díszruháit, drága fegyvereit, ezüsteszközeit, könyveit helyezte biztonságba. Az ilynemű értéktárgyak nemzedékeknek szóltak, és bankok hiányában értékbefektetésnek bizonyultak. Az alkalmi nagy pompakifejtések azonban távol állottak az udvarházakban uralkodó egyszerűségtől és munkás élettől. Ez az egyszerűség már magában véve munkára való berendezettséget sejtet. A benne folyó napi élet megfigyeléséből ez be is bizonyosodik. Az udvarház körül ugyanis gazdasági épületek sorakoztak fel. Volt gazdasági udvar az állatállománnyal, majd a kertek, szántóföldek következtek. Az udvarházat a hozzátartozó épületekkel együtt kerítés vette körül. A bükkösi Kemény-udvarházról közölt kép a helyzetet jól magyarázza. A kép bal oldalán magában áll a földszintes udvarház, tőle jobbra és balra tisztviselő lakások következnek a háztartáshoz tartozó épületekkel, szemben meg a magtár látható. Az egészet kerítés veszi körül, amelyen át - éppen szemben - galambdúcos kapu vezet az udvarra. Távolabb az istállók látszanak. Teleki szentp éteri udvarháza a kisebb udvarházaktól annyiban különbözött, hogy több épületcsoportból és két külön udvarházból állott. Az udvarházi gazdálkodás egyik vonását az önellátásra való törekvésben ismerjük fel. E szándék nyilatkozott meg az élelmiszerek nagyobb tömegű előállításában, jobbágy-iparosok alkalmazásában és megfelelő bevétel biztosításában. A szentpéteri udvarház tekintélyes földbirtokot és sok jobbágyot fogott össze, ennélfogva benne az élelmiszer előállítása és az iparosok alkalmazása is nagyobb méretű. Külön lisztes-, sütő-, ecetes-, gabonásházról olvasunk; itt a sernek, ordának, sajtnak, vajnak, túrónak, aszalt szilvának nagyban való előállításával találkozunk. Külön házuk (szobájuk) volt a szabóknak, csizmadiáknak, kádároknak. Asztalos, szíjgyártó is dolgozott az udvarházban. Apor István különböző gazdaságainak udvarházaiban lépten-nyomon iparos-jobbágy nevével találkozunk. 1696-ban készült urbáriumában kőműtariumja, pecsételve, subscribálva 1688 die 31 Julii. No. 26. [Érd. Nemz. Múz. 1t. Gr. Kornis It.] J. Kornis Gáspár és Csáki Mária asszony árvái Besztercén lévő letett portékái registruma 1688 [Uo.]. 257
