Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" lakóhelyével, udvarházával. Középbirtokos nemesség Erdély-szerte nagy számban élt, így a nagybirtok eme kisebb tagozódásai a középbirtok életére is fényt derítenek. Ez az állapot annál is inkább természetes, mivel a nemesi egyenjogúság alapján akkor még a nemesség között nagyobb eltérés nem volt. A nagybirtokos is nagyjában a nemesség átlagos életét élte, aszerint gazdálkodott, építkezett és rendezkedett be. A birtokosok közötti nagyobb megkülönböztetés, amely később osztrák-német hatásra bekövetkezett, nem erdélyi talajból fakadt. Az urbáriumokhoz ingóság-összeírások (inventárium) is sorakoznak, hogy az udvarházak belső berendezését feltárják. Előfordul, hogy a jobbágyösszeírás és az udvarház-felszerelés ugyanegy kimutatásba kerül. A tárgyra vonatkozólag egyéb egykorú forrásokban is vannak adatok, úgyhogy az udvarház gazdasági egységének szemléltetése több oldalú megvilágításból kerül elő. A szemlélő észreveszi, hogy az állami jószágok kezelése a magántulajdonok gazdálkodásához volt hasonló. Az egyes falvakban elszórt földeket ezekben is egy-egy középponti hely, rendesen vár fűzte össze. Az 1650-i rendelkezés2 14-15 ilyen fiscus-jószágot sorol fel. Ezekből azonban a fejedelemség végére, a szertelen elzálogosítás vagy eladományozás következtében, mindössze 6 maradt meg, a többi magánkezekbe került és jórészben ott is maradt. 2 EOE. XI. 105-112. A kincstári jószágoknak főkezelője maga a fejedelem volt, akinek családi nevelésen alapuló gazdasági hozzáértése többször feltűnő. Az erdélyi fejedelmek földesúri családokból léptek elő, gazdasági tevékenységüket tehát csak tovább folytatták. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek gazdasági hozzáértése általánosan ismert. Az udvarházi gazdálkodás szemléltetésére tehát a kincstári birtokokból is vehetők példák. Az Erdélyben azóta megszűnt nagyobb birtokok időszerűvé teszik annak vizsgálását is, hogy a XVII. században hogyan jelentkezett a kisbirtok, azaz a jobbágytelek. Mivel abban a korban még viszonylag kevés volt a majorkodási birtok, a birtokos inkább a jobbágyság szolgáltatásaira támaszkodott. A birtokos és a jobbágyság viszonyának mérlegelésére két általános megállapítás kínálkozik. Igaz, hogy egyik sem jobbágyszájból jön, de mégis olyanoktól 250
