Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdélyi hűség mindhalálig. Kathonay Mihály kolozsvári főbíró esete
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A tevékeny fejedelem tétlenségre volt kárhoztatva, s akinek udvarában itthon bőségesen éltek a szemfényvesztők, komédiások, olasz kertészek, zenészek, ott magát elunván, harminckét tyúkot az ágy lábához kötött, és azokat kölessel etetgette. ígérgettek neki évi pénzt, bíborosságot, püspökséget, de mindez csak ígéret maradt. Joggal elmondhatta tehát, hogy a cserével aranyon vett rezet. Nem csoda tehát, hogy Báthory Zsigmond is hazavágyott, csak éppen hívó szóra várt. S a hívó szó nem is sokáig késett. Utóbb beszélték, hogy Bocskai István is csalogatta, de ugyanúgy tartotta magát az a hír, hogy Kathonay Mihály, Kolozsvár város főbírája hívta vissza a fejedelmet. Kathonay Mihály főbíró 1598-ban, amikor országos jelentőségű vállalkozásba fogott, már másodízben volt főbíró. Két évvel előbb is viselte e kitüntető tisztet, ami azt mutatja, hogy közmegbecsülésben állott. E megbecsülésre valóban rá is szolgált. Abban az időben, a céhrendszer korában a városokban az iparosok voltak az urak, nemesemberek csak nagy veszedelem idején hozhatták családjaikat a város falainak védelme alá. Kathonay meg ötvösmester volt. Az ötvösség akkor a többi iparágak között is nagy tekintélynek örvendett, részben a foglalkozás finomsága miatt, mert megtanultak ékszereket, fegyvereket megcímezni, gyűrűkbe, fegyverekbe, ékszerekbe drágaköveket foglalni, magából a fémlemezből díszítéseket kiverni, másrészt a török portára küldendő ajándékok nagyobb része szintén a kolozsvári ötvösök műhelyéből került ki. Kathonay Mihály tehát ötvösmester volt, mégpedig a legjavából, amit fényes pályafutása igazol. Az ötvösmesterek könyve amellett tanúskodik, hogy 1576-ban lett mester, amikor már legalább 25 éves volt. És a városi tanács gyűléseinek jegyzőkönyvei szerint egyre-másra (1585, 1587, 1588, 1589, 1591, 1593, 1595) bekerül a városi tizenegy tagú szenátusba, máskor a száztagú tanácsba, amikor nemegyszer viszálykodások elintézésére, adóbehajtásra kap megbízást. 1593-ban és 1595-ben királybíró is volt, s mint ilyen, a főbíróval együtt a város ügyeit vezette. Hasonló emelkedést mutat ipari pályán is. 1583-ban, 1591-ben, 1592-ben, 1593-ban céhmester volt. Ez a tisztsége őt az ötvösök között nagy hatalomhoz juttatta. Nem lehet az rossz iparos, akit mások ellenőrzésével bíznak meg. Márpedig a céhmester ügyelt fel arra, hogy rossz munkát ne készítsenek, ő volt a 187
