Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Az erdélyi fejedelmek temetkezése

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

megtartották. A királyi lak falait, padjait, asztalait fekete posztóval vonták be, ugyancsak bevonták a templom falait is azon a részen, ahol a koporsó állott. Körülötte bevonták a padokat, valamint a vánkosokat. Száznyolc öl selyemmel takarták be a ravatalt (egy öl majdnem három méter). A vánkost, amelyre a koronát helyezték, szövettel vonták be, úgyszintén a koporsó tetején álló keresztet, buzogányt, koronát.

Morva-cseh-lengyel fekete posztóból az egész udvart felöltöztették. A tisztviselők, apródok, komornyikok, káplánok, zenészek (karmester, éneklő fiúk, kürtösök, dobosok), a „művészek” (patikus, sebész, magyar sütő, sátormester, mosó, óramester), iparosok, az istállók személyzete, száz szegény mind fekete posztóruhát kaptak. Feketével terítették le a fejedelem lovainak nyergét, sőt vadászkutyáira is három öl posztó jutott. A szegényeknek gyászruhája erdélyi szokás szerint csuklyás volt. Hasonlóképpen csuklyás volt a negyven udvari emberé is, akik nagyobbfajta gyászgyertyával kezükben a ravatal két oldalán állottak. Ruhájuk azonban nem volt olyan széles és hosszú, mint a szegényeké. A ravatalon hihetetlen számban gyertyák égtek. A fejnél négy nagy, a párkányzaton négyszáz kisebb. A csuklyás szegénység kezében is gyertyák valának. A költség háromezer forinton felül emelkedett. Nagy pénz olyankor, amikor egy százados havi fizetése 12-16-20 forint, tizedesé 6, közlegényé 4-5 forint.

Végül a temetés betetőzése a sír fölé emelt emlékek elhelyezése volt.

176