Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Béldi Pál összeesküvése
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL helyzete sokakban keserűséget támasztott. Általános volt a nézet, hogy az ország lejtőre jutott. A kor vallásos szelleme szerint telve voltak bűnbánattal, a hanyatlásban Isten büntetését látták. Az állam kifelé erőtlenséget, befelé elszegényedést, széthúzást mutatott. Mindez természetes következménye II. Rákóczi György rosszul végződött lengyel hadjáratának, de az egykorúakban felgyülemlett elkeseredés alkalmas volt arra, hogy Apafi uralkodásának gyenge oldalait annál inkább feltüntesse. Ilyenből pedig volt elég. így maga a fejedelem megválasztását a török erőltette, s Apafi elég tapintatlan volt ahhoz, hogy a békétlenkedőket ismételten azzal torkolja le, hogy ő a fejedelemségét nem az országnak köszönheti. Emellett nem volt a régi híres családok sarja, kormányát pedig erdélyi szempontból határtalan idegenszerűség jellemezte. A politikailag is nagy szerephez jutott fejedelemasszony, Bornemisza Anna, magyarországi volt, a főtanácsos, főminiszter Teleki Mihály szintén. Mellettük befolyásos helyzetben volt Székely László tanácsos, aki, mint szegény jenei nemes Erdélyben gazdagodott meg. Nem volt tősgyökeres erdélyi Naláczy István sem, a harmadik oldaltanácsos. Az idegenszerűség sok „tős” hazafit bántott. A külpolitikában ez időben a magyarországi bujdosók megsegítése foglalkoztatta az embereket. A kuruc-labanc világ korában éltek, előtérbe került Thököly Imre, továbbá Wesselényi Pál, Béldi veje. A bujdosókat támogatták a lengyelek, franciák, de azok főleg Erdélytől vártak segítségnyújtást. A megsegítés mellett különösen Teleki Mihály kardoskodott. De mert e kérdést nem lehetett országgyűlésen tárgyalni, nehogy a török engedélyadása előtt már a magyar király megtudja, csak beavatottakat vontak be a megbeszélésekbe. Emiatt azonban sokan elégedetlenek voltak, azt hangoztatták, hogy ez eljárás a fejedelem választási feltételei ellenére van. Mindezekhez járult, hogy a magyarországi felkelők a határon sok kárt okoztak, felprédálták a Szilágyságot, Kraszna, Közép-Szolnok megyét, a Szilágyság elpusztításában lengyel hadak is segédkeztek. Emellett Erdélyben mindenfelé tüzek támadtak, így Segesváron, Ebesfalván (Erzsébetváros), Nagybaconban, Brassóban, Kézdivásárhelyen és egyéb helyeken, a közvélemény rendszeres gyújtogatásra gondolt, amelyek a magyar király embereitől származnak. Sokaknak még magánsérelmei is voltak. 167