Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Az erdélyi alkancellária megalakulása Bécsben
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" selők kinevezése ügyében a vicekancellár a király szentesítése nélkül semmit Erdélybe le nem küldhet. Az alkancellár az igazságszolgáltatási és a polgári ügyeket úgy intézi el, hogy az igazság megadassák, ami azért is szükséges, nehogy a felség fülei az igazságtalanság miatt terheltessenek. Ezzel a ténnyel a bécsi vicekancellária tényleg az erdélyi kancellária fölé került, mivel a vicekancellária tanácsa az Erdélyből felkerült ügyeket megtárgyalta, azokról véleményt alkotott és a királlyal szentesítette. E rendeletnek azonban annyi haszna mégis volt, hogy a felség nemcsak az erdélyi viszonyokat nem ismerő bécsi miniszterek után indult, hanem az erdélyi kancelláriára is hallgatott. Ennyi munka mellett az alkancellária tagjai méltán elvárhatták, hogy nélkülözésekkel ne kelljen küzdeniök. Pedig elég sanyarúan bántak velük. Állandóan panaszkodtak, hogy kicsiny fizetésükből nem tudnak kijönni, azt sem kapják meg rendesen. Amikor panaszaik hallatára fizetésüket a felség felemelte, e pótlást Erdélyből nem kapták meg, vagy két évi járandóságaikból megkaptak egyet. Fizetésükért az erdélyi kincstartót, a guberniumot sokszor ostromolták, de kevés eredménnyel. Ez a körülmény elkeserítette őket és telve voltak panasszal. Már első évük letelte után haza kívánkoztak. A gubernium elégedjék meg szenvedésükkel, hívja őket haza, kérték, hadd legyen másoknak is részük ott való szenvedésükben. Kis fizetésüket alamizsnának tartották sok bajaikra, nyughatatlanságaikra, sajátjaikból való költségeikre, hazájukon kívül való létükre nézve. Annál rosszabbul esett nekik, amikor sok bajuk közt Erdélyben még támadták is őket és működésüket kifogásolták. Sok kedvtelenséget, szenvedést, háborgatást lenyelve, mondják, a guberniumtól és a hazától, ha mást nem is, de kedvességet nyerhetnének, hogy az nyomorúságuknak és szenvedésüknek szennyét eltörölje. A nélkülözések, kellemetlenségek elviselését enyhítette az a körülmény, hogy nem mindig ugyanazok voltak a kancelláriai hivatalban. 1696. szeptember 6-án Pálfi Ferenc irattáros meghalt. Szép tisztességgel oda temették, ahova a protestáns követeket és más rendeket temetni szokták. A következő évben Szentkereszti referendárius felesége halt meg, három árvát hagyva maga után. 1698-ban Pálfi Ferenc helyett Simon Mihály szerepel, 1700-ban Kálnoky, Szentkereszti, Simon Mihály, Fiáth János és Hossmann János a kancellária tagjai. 164
