Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Az erdélyi és a román fejedelmek
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL Mindez ügyekben a legfontosabb szerepet mindig az uralkodók játszották. Erdélyben a fejedelemnek tekintélye mindenkor nagy volt, azért az ő magatartása az állami életre, társadalmi, magánviszonyokra egyaránt erősen kihatott. A román fejedelmek a belső ügyekben szinte korlátlan hatalommal rendelkeztek. így tehát a három ország egymáshoz való viszonya jórészt az uralkodók felfogásán múlott. Ennélfogva az erdélyi fejedelmeknek a román fejedelmekhez való viszonya, amelyet egykorú levelek, magán és hivatalos tudósítások, országgyűlési határozatok, szerződéslevelek nagy tömege világit meg, méltó érdeklődést támaszt. Az erdélyi fejedelemség megalakulása korában (1541-1571) János Zsig mond fejedelem uralkodásának zavaros viszonyai nem engedték, hogy Erdély hódító tervekkel lépjen fel. Ellenkezőleg, azon volt, hogy a két román fejedelemséggel békés szomszédságban éljen. Már a két kapitány, akiket János Zsigmond Erdélybe érkezése előtt az új ország élére állítottak, Moldvának és Havasalföldnek felajánlotta Erdély barátságát. A román fejedelemségek csapatai a török megbízásából ismételten megfordultak e korban Erdélyben. Erdély ugyanis nehéz napokat élt: nem tudta, szíwel-lélekkel a törökhöz csatlakozzék, vagy pedig a Magyarországgal való egyesülést keresse, ezért sokat szenvedett a töröktől. Az erdélyiek e betörések alkalmával nagy károkat vallottak, s végül is a török mellé állottak. A fontolgatás nehéz napjaiban Mircea Ciobanul havasalföldi fejedelem azt ajánlotta, hogy Erdély ne tartson ki a magyar király, Ferdinánd mellett. Lăpușneanu Sándor moldovai fejedelem Erdélyt meg is fenyegette. János Zsigmond fejedelem visszahelyezését román csapatok fedezték, ami által Erdélynek a törökhöz való tartozását elősegítették. A barátságosabb érintkezésre mindkét oldalról történtek kísérletek. Már 1543-ban elhatározta az erdélyi országgyűlés, hogy Rareș Péter moldvai fejedelemhez követség menjen a jó szomszédság megbeszélése céljából. 1552-ben Illés moldovai fejedelem követei előadták, hogy a fejedelem Ferdinánd király valamelyik hívének leányát vagy nővérét szeretné feleségül venni. 1554-ben Jó Pătrașcu havasalföldi fejedelem írt, hogy erős és őszinte barátságot szeretne Erdéllyel kötni. 1563-ban meg János Zsigmond fejedelem nevelt leányát, Cserepovits Péter leányát, Helénát Sánta Péter fejedelemhez adta nőül. A Szeben- 117
