Bartók Béla, ifj.: Bartók Béla életének krónikája (Budapest, 2021)
Háborús évek (1914–1919)
HÁBORÚS ÉVEK (1914-1919) 1914 A világháború kitörése rendkívül lesújtja Bartókot. Megjósolja, hogy még súlyosan meg fogjuk fizetni a németbarátságot. Az afrikai út lehetetlenné, a moldvai bizonytalanná válik. Két hónapba telik, míg Bartók rendezni tudja gondolatait, és mivel egyelőre nem jöhet szóba hazai népdalgyűjtés sem, a már meglévő anyagot szeretné biztosítani. Szeptember 27-én Rákoskeresztúrról Jon Bianunak arról a reményéről ír, hogy legalább Magyarország és Románia között fennmarad a béke, és a máramarosi gyűjteményt talán ki lehet adni. Október elején levélben kéri Bobál Sámuelt, hogy Egyházmaróton maradt kéziratát küldje vissza. Közben az orosz hadsereg átkel a Kárpátokon, betör Máramarosba, és további előnyomulása várható. Október 5-én Bartókné így ír Pozsonyba özv. Bartók Bélánénak: „Béla a legsötétebben lát mindent..., a hengereivel mi fog történni, hajönnek az oroszok, aztán meg a kolera. Most hozott Pestről 12 színes ceruzát Fiukának”. (Ez feltűnő volt, mert Bartók nemigen vásárolt ajándékot.) Bartók kezdi összecsomagolni hengereit, kéziratait, bár nemigen tudja, hova menthetné. (Ekkor már Budapest, sőt Pozsony körül is ássák a hevenyészett védőárkokat.) Október 12-én Bartók sógora, feleségének testvérbátyja, Ziegler Károly főhadnagy Máj dánkánál (Máramaros vármegye) hősi halált hal. Október 21-én Kodály Zoltánná részvétlátogatást tesz Rákoskeresztúron - Bartókné azt írja anyósának: „Béla nagyon kedves és jó velem”. November 4-én Bartókné újabb levele Pozsonyba: „Sok most az irnivaló, t.i. Béla a még itthon levő hengereit szeretné lejegyezni, lemásoljuk, szeretné elhelyezni egy esetleges orosz invázió elöl. - Csak már a sorozáson túl volnánk”. November 7-én Bartók megint ír Jon Bianunak a máramarosi kiadvány ügyében; felajánlja, hogy előlegezteti a költségek felét a lipcsei Röder cég számára, csak történjék valami. 143
