Bartók Béla, ifj.: Bartók Béla életének krónikája (Budapest, 2021)
Letelepedés Budapesten. Rendszeres népdalgyűjtés (1907–1913)
1913 BARTOK BÉLA ÉLETÉNEK KRÓNIKÁJA Augusztus 5. Levél a S. és W. Hoffmann cégnek Triesztbe a többi láda ügyében, melyre a válasz: feladták a „Tisza” gőzösre, de további sorsát nem tudják. Felesége és kisfia Sziládra utazik. Augusztus 10-én Bartók kisebb kerti munkát végez. Augusztus 11-i részletes beszámolójában írja feleségének: „Itt naponta 7-8 hengert jegyzek le, rendezem a tót népdalvagdalékot, kis románt olvasok. Több semmit”. Ö is Sziládra készül, ahol 12 órát akar aludni és enni, 6-7 órát dolgozni, „a többit pedig elsétálni, elugrálni”. Augusztus 16-án elutazik Sziládra. Augusztus 22-én innen válaszolja Zágon Géza Vilmosnak egy korábbi ajánlatára, hogy nem kíván semmilyen akcióban részt venni, mert 8 évi hiábavaló fáradozás után úgy látja, hogy sem zeneszerzőként, sem külföldi szereplései terén nem ért el semmit, a Kékszakállút nem adják elő; így teljesen visszavonul, legfeljebb íróasztala számára komponál (azért megemlíti, hogy az Operaház egyfelvonásos operát rendelt nála!), és minden erejét a népdalgyűjtésre fordítja. Szeptember 5-én, a tanév kezdetére, Vésztő-Kótpuszta-Gyoma-Rákoshegy útvonalon családjával együtt hazaérkezik. Ősszel a tanítás mellett elsősorban a máramarosi és a Hont megyei népdalok rendezésével foglalkozik párhuzamosan. November 3-án a Hont megyei anyagról írja Bobál Sámuelnek Egyházmarótra, hogy a gyűjtött 180 dalt letisztázta, és az ottlévő gazdag dallamkincs miatt november 21-én megint oda szándékozik utazni és november 25-ig ottmaradni, hogy Apátmaróton, Egyházmaróton és esetleg Lissón minél több dalt gyűjthessen. December 2-án váltja ki 1914-re szóló vasúti igazolványát. - Bukarestben megjelenik a Bihar megyei román népdalok (Cântece popolare româneș ti din comitatul Bihor [Ungaria]) című kiadványa, amit nagy örömmel fogad, és újult erővel igyekszik máramarosi gyűjtését sajtó alá rendezni. December 10-én részletes javaslatot ír a kiadvány elkészítésére a Román 136
