Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
3. A ROMÁNIAI AKCIÓ KEZDETEI
3. A ROMÁNIAI AKCIÓ KEZDETEI a követség helyett Szmrecsányi Pálnak utalták,215 egyszerűen azért, nehogy a püspök a „mellőzés” miatt megbántod) ék.216 215 Összesen 25 700 korona állt rendelkezésére ebből a forrásból a kivándoroltak támogatására. MNL OL K 26 ME 548. cs. 1131/1902 XXII. t. 540. asz. 216 MNL OL K 26 ME 548. cs. ad 917/1902 XXII. t. 540. asz. 217 Gyakorlatias okokból a miniszterelnökségi tanácskozásra Pallavicini János őrgróf bukaresti követet is meghívták. Széli Kálmán átirata Goluchowski Agenor külügyminiszternek. (Fogalmazvány.) MNL OL K 26 ME 575. cs. 333/1903 XVIII, t. 80. asz. 218 1903. jan. 7-ei tisztázat a királynak az 1903. évi tervekről és költségvetéséről. MNL OL K 26 ME 575. cs. 80/1903 XVIII, t. 80. asz. 219 A király külpolitikai aggodalmainak eloszlatásához a közvetett, de biztosabb út a külügyminiszter meggyőzése volt, ezért az akció indítékairól Széli Kálmán az alábbiakat közölte Goluchowskival: „a magyar kormány nem akar elsietett és a célon túllövő actiót, de viszont készülnie kell a jövőre, mert a szóban levő actio teljes nóvumot képez. Ez kelthette azt a benyomást, mintha exorbitáns tervek elsietett foganatba vétele szándékoltatnék.” Miniszterelnöki átirat a külügyminiszternek. Tisztázat, 1903. ápr. 8. MNL OL K 26 ME 744. cs. 1547/1903 XVIII, t. 406. asz. 220 MNL OL K 26 ME 575. cs. 80/1903 XVIII, t. 80. asz. Természetesen a magyarokkal előzékeny lengyel tárcavezető is számíthatott elismerő gesztusokra: a kormányfő ugyanis tolmácsolta az uralkodó elégedettségét, amiért „.. .a külügyi kormányzat a magyar közvélemény érdeklődésének egyik legnépszerűbb tárgyát, ti. a keleti magyarság helyzetét kiváló figyelmére méltatván, az a komoly magyar politikai körökben a legjobb benyomást kelti.” S külön Az eddig elmondottakból is következik, hogy az akció elindítása mindenekelőtt a közös Külügyminisztérium állásfoglalásán múlott, ezért a magyar kormány mindent megtett, hogy jóindulatú együttműködésüket elnyerje.217 Széli Kálmán miniszterelnök a diplomaták akcióban játszott szerepét oly nagyra értékelte, hogy a kivándorlási törvény vitáján határozottan visszautasította a külügyi tárcát ért hazai bírálatokat.218 Ennek a gesztusnak lehetett bizonyos demonstratív jellege, hiszen a király folyamatos tájékoztatása alkalmaival, s hozzájárulása érdekében igazolni kellett, hogy a magyar kormány támogatási programja nem a túltengő nacionalizmusból fakad, s végképpen nem tekinti olyan presztízs-ügynek, ami törvényszerűen kezelhetetlenné váló feszültségeket gerjeszt a szomszédsági kapcsolatokban. A Külügyminisztériummal kialakított harmonikus kapcsolat ennek az ellenkezőjéről tanúskodott.219 A kormányfő az első teljes éves költségvetési tervről szóló beszámolóban biztosította az uralkodót, hogy „Az actiót a külügyi követelményeknek mindenben megfelelően és diplomatáink tanácsai szerint akarom intézni.”220 73