Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
3. A ROMÁNIAI AKCIÓ KEZDETEI
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA természetesen a kormányfői tartalékból is volt lehetőség átcsoportosításokra. A segélyezés lebonyolításában azonban a kormányzat meglehetősen óvatosnak mutatkozott, s főként a magyar állampolgárok célcsoportjára összpontosított. A román és magyar sajtó által egyaránt túlexponált bukaresti és craiovai iskolák „kivételes” támogatását190 leszámítva a Miniszterelnökség a további kötelezettségvállalást el kívánta kerülni.191 Felfogásuk szerint ugyanis a román hatóságok felesleges ingerlése csak árthatott az akció kibontakozásának. Nem szólva arról, hogy egy túlhajtottan nacionalistának tetsző programhoz bajos lett volna elnyerni a király, I. Ferenc József támogatását. Hasonlóképpen a külügyi szakapparátusét, amely ugyan leginkább a dinasztia és a dualista monarchia össz-érdekeit látszott képviselni, de amelynek helyismerete és széles manőverezési lehetőségei nélkül egy külföldi akciónak aligha volt esélye. Márpedig a kormány nem kevesebbet várt a közös Külügyminisztériumtól, mint hogy „.. .a romániai kormánynak netaláni akadékoskodása esetén... teljes eréllyel és nyomatékkai fedezze a magyar kormány actióját.”192 Ehhez azonban - legalábbis kezdetben - számos feltétel hiányzott. Mindenekelőtt, hogy az akció minden közreműködője, beleértve a külképviseletek személyi állományát, magáévá tegye ezt a hitvallást: „A romániai magyarok dolgait erős faji szeretet és igazán önfeláldozó hazafiúi buzgóság nélkül intézni nem lehet.”193 190 Pro domo. A közös külügyminiszter tájékoztatása a craiovai katolikus iskoláról. MNL OL K 26 ME 548. cs. 1888/1901 XXXI. t. 811. asz. és MNL OL K 26 ME 548. cs. 2104/1901 XXXI. t. 811. asz. 191 MNL OL K 26 ME 548. cs. 2609/1901 XXXI. t. 811. asz. 192 Uo. 193 Természetesen átmenetileg az is elfogadható volt, hogy a kötelességszerű ügykezelésre nyomatékos utasítást kapjanak hivatali elöljáróiktól. Emlékirat a romániai magyar kivándoroltak szervezése tárgyában, 1901. júl. 12. MNL OL K 26 ME 548. cs. 3879/1901 XXXI. t. 811. asz. Hogy a romániai szakhatóságokkal és politikai szereplőkkel kielégítő viszonyt teremtsenek, óhatatlanul szükséges volt a bukaresti követség tisztviselőinek megnyerése. Az erdélyi románságra tekintettel általános magyarfóbiában szenvedő román politikai elit rokonszenvének kivívására természetesen gondolni sem lehetett. Az ortodox államegyház nyomasztó túlsúlyától szabadulni igyekvő katolikus főpapsággal azonban a siker reményében építhettek ki kölcsönös előnyöket kínáló szövetséget. 66