Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOLITIKA. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA szemben a leszakadás, a közös cél nélküli „elszéledés” medrébe terelte a népesedési és társadalmi folyamatokat. Még ha a kivándorlás nagyobb rendet vágott is a nemzetiségek soraiban, s ezzel némiképp javítani látszott a magyarság helyzetén. Az eltaszító haza egykori polgárai közül a szlovákok és ruszinok a pánszláv propaganda hatása alá kerültek az Egyesült Államokban, aminek nem csak diplomáciai, de káros belpolitikai következményei is lettek, a hazatérő aktivisták tevékenysége folytán. De nem csak a nemzetiségek, a Romániában megélhetést kereső székelyek is nagy számban fordítottak hátat Budapest nemzetpolitikájának, paradox módon azzal érvelve, hogy a mandátum-realizálási okokból támogatott nemzetiségi peremvidékek előbbre valók a kormányzatnak, mint az ellenzékhez húzó, de a történelmi erőpróbák idején mindig helyt álló székelység megtartása szülőföldjén.1562 Ezért írhatta az egyik regáti magyar tisztviselő, hogy míg a kivándoroltak a kenyéradó országgal túlságosan szervilisek, az elbocsátó hazával szembeni tiszteletük látványosan megcsappant.1563 1562 A Regátban született Barabás Endre úgy ítélte meg, hogy míg az óhaza a nemzetiségek megbékítésével bajlódik, nem biztosít megélhetést saját anyanyelvű polgárainak. Románia ezzel szemben legalább munkát ad a jövevényeknek. Barabás 1901, 427. 1563 Putnik 1901, 827. 1564 A kultuszminisztérium 16 oldalas javaslata a Romániai akcióhoz. MNL OL K 26 ME 548. cs. 2198/1901 XXXI. t. 811. asz. A kifejezést később a Miniszterelnökség fogalmazói is átvették. L. Fogalmazvány Fejérváry Géza ideiglenes kereskedelemügyi miniszternek, 1905. nov. 27. MNL OL K 26 ME 793. cs. 5139/1905 XV. t. 1215. asz. A regáti konzulátusok hivatalnokai és a Miniszterelnökség némely referense ezt a dacos „hűtlenséget” a kivándoroltak alacsony műveltségi és erkölcsi szintjével hozták összefüggésbe, s a jog sáncaiból kivetett, s a „bőség kosarától” is elütött iskolázatlan honfitársaikat „söpredék”-nek bélyegezték.1564 E rideg és igaztalan jelző is arról tanúskodik, hogy micsoda távolság feszült a nemzet gondját-baját érteni és megoldani hivatott politikai elit, és az általa vezetett nemzeti közösség tagjai között. A Romániai akció előtt nem is mondható általános meggyőződésnek, hogy az archaikus magyar nyelven beszélő csángók, a szapora bukovinai székelyek, vagy a Regátban tömegével munkát vállaló hétfalusi csángók, székely idénymunkások és cselédlányok több törődést érdemelnének. Ha másért nem, hát „önvédelmi” okokból! A 19. század 402
