Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)

10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK

MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA az igények felmérését a Romániai Magyarok Nagy Képes Naptárában közzétett híradással is segíteni próbálták, igaz, csak a külügyi szervekkel történt egyez­tetés után. A diplomáciai szempont fontosságát jelzi, hogy a gyermekvédelmi akció felügyeletére, vezetésére a bukaresti főkonzul kapott megbízást.1391 A szó­ban forgó írás hamarosan elkészült. Innen tudhatjuk, hogy 1909 nyarára már 400 regáti magyar gyermek nyert elhelyezést Marosvásárhelyen. Azaz csaknem minden harmadik bentlakó kivándoroltak leszármazottja volt. Az írás siet le­szögezni, hogy itt nem valami zárt mamutintézményről van szó, hiszen a ne­velési tapasztalatok azt igazolták, hogy összezsúfolva a gyerekek nem fejlődnek jól, a család nélküli lét a boldogtalanság melegágya. Ezért gazdálkodó, vagy iparos nevelőszülőkhöz adják ki őket, ahol a munkás hétköznapokba beleszok­tatva elkerülhető, hogy az intézetbeli teljes ellátás után csalódottá váljanak, ha később saját erőből nem tudnak hasonló életkörülményeket teremteni maguk­nak, mert az önmagával és a társadalommal meghasonlott fiatal társadalmi beilleszkedése kérdésessé válna. A „munkaterápia” az effajta gondok megelő­zését szolgálta, ami természetesen jól megfért az iskolai képzéssel-neveléssel, s kiegészült egészségügyi és közigazgatási felügyelettel is. (A betegek számára ugyanakkor az intézmény hosszú távú elhelyezést biztosított, vagy tegnapi la­kóit fenntartások nélkül visszafogadta.) Az így nevelkedő fiatalok később ipa­­rostanoncok lettek, s szakmunkásként a társadalom hasznos tagjává válhattak. Azaz inaktív, avagy elzüllött eltartottak helyett magukról gondoskodni képes felnőttekké váltak. Ezt a gyakorlatias nevelési rendszert külföldi partnerek is elismerően méltatták. A gyermekvédelmi gondozásba kerülést az intézmények azzal igyekeztek könnyíteni, hogy a levelezés útján megismert rászorult gyer­mekeket és kísérőiket ingyenjeggyel utaztatták a menhelyre.1392 1391 Miniszterelnökségi fogalmazvány Aehrenthal külügyminiszterhez, 1909. ápr. 10-17. MNL OL K 26 ME 859. cs. 1902/1909 XX. t. 313. asz. 1392 Az írás címe: „Állami gyermekmenhely Marosvásárhelyen”. A földművelésügyi miniszter 1909. júL 28-ai levele Wekerle Sándornak. MNL OL K 26 ME 859. cs. 4046/1909 XX. t. 313. asz. Valószínűleg a nyomorúság az oka, hogy ilyen nagyszámú gyermek került rövid időn belül a magyar állam gondozásába. A református tanítók és lelké­szek állomáshelyeiken mindenütt találtak rászorult személyeket. A ploiești-i 356

Next

/
Oldalképek
Tartalom