Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)

10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK

MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA restek: jelentkezőket toboroztak immár a vegyes felekezetű és katolikus magyar családok körében is, ami természetesen kiváltotta a Szent László Társulat tilta­kozását.1338 A felekezetivé váló vitában végül Tisza Istvánnak kellett csitítania a református konventi vezetést. Közvetlen hangú magánlevelében a református államférfi jelezte, ha Várady L. Árpád püspök kifogásolta, hogy Kállay Kálmán a tehetségek kellő megválogatása nélkül tett ígéreteket a szülőknek, azt kár volna református „hitoktatónk” [sic!] személye elleni áskálódásnak tekinteni.1339 Már a miatt sem, mert a jelentkezők tárgyilagos rostálása a beiskolázási eljárásban elejét vehette későbbi bonyodalmaknak és mérsékelte az anyagi veszteségeket is. A figyelmeztetés mindenképpen indokolt volt, hiszen az ösztöndíjasok köré­ben érzékelhetően megnőtt a bukásra állók, vagy gyengén teljesítők aránya.1340 Annak ellenére, hogy számos tanintézetben a határon túliak különös figyelmet élveztek, mondhatni kivételes elbánásban részesültek.1341 S az ösztöndíjasoknak nem csupán a megkülönböztetett elbánás okozta visszatetszés ódiumát kellett viselnie, az érvényesülésnek számos egyéb tehertételével is meg kellett küzdeni­ük. Kezdve azon, hogy tanulmányaik idején tejesen elszakadtak a családjuktól, megszokott környezetüktől (volt, aki a szünidőt is az internátusbán töltötte). S nem lehetett könnyű a beilleszkedés sem számukra egy tekintélyelvű és szokat­lanul magas teljesítményi követelményekkel jellemezhető közegben. 1338 Újváry arra panaszkodott, hogy a katolikusok eltiltják a katolikus gyerekeket attól, hogy református közvetítésével jussanak ösztöndíjhoz. Ezt példázza, hogy a ploiești-i katolikus tanító egyszerűen hazavitte családjához a reformátusok által „kiközvetített” katolikus nö­vendékét. Az ügyben konzuli vizsgálat zajlott. Újváry István 1911. nov. 2-ai levele a konven­ti elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 80. d. 8035/1911. 1339 A református Tisza a katolikus Várady védelmében tapintatosan megjegyezte: „Azt hiszem, Várady sokkal szélesebb látókörű és hazafiasabb gondolkodású ember, semhogy a romániai akciót felekezeti torzsalkodás által megzavarni akarná.” Tisza István 1911. aug. 6-ai magán­levele. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 74. d. 8104/1911 1340 A református tanfelügyelő jelentése 6 diákot is említ (Tamás János, Bedő Dénes, Bíró György, Bartha Jenő, Erdő Sándor, Vajda Mihály), aki valamely tárgyból megbukott, vagy csupa kettesekkel tengődött. Sorsukat a Konventi Elnökség belátására bízta. Újváry István 1912. febr. 16-ai levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 70. d. 1439/1912. 1341 Újváry István 1912. márc. 9-ei levele a Konventi Elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 70. d. 1866/1912. A nagy nehézségek árán képesítést szerzett végzősök munkába állása sem volt csalódásoktól mentes. Romy Béla miniszterelnökségi osztálytanácsos ve­342

Next

/
Oldalképek
Tartalom