Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
7. GAZDASÁGI VISZONYOK ÉS INTÉZKEDÉSEK AZ AKCIÓ IDEJÉN
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA Az akció vezetése a fenti vélemények ismeretében egyetértésre jutott abban, hogy a több évtizedes magárahagyatottság után szétzilálódott, és a romániai gazdasági válság terheit is viselni kénytelen magyar kolóniákat890 gazdaságilag is szervezni kell. A megélhetés mindennapi gondjai mellett nem várható el, hogy az állami segédlettel létrehozott, vagy megerősített magyar intézményekre, egyesületekre bárki szabadideje jelentős részét odaszánja, még kevésbé, hogy ezek érdekében anyagi áldozatokat hozzon. Márpedig az akció távlati célkitűzése éppen az volt, hogy az egzisztenciális bajaiból is kisegített magyarság majdan intézményeinek hosszabb távon önerős fenntartója legyen.891 Ám a román gazdasági és politikai környezet ennek a törekvésnek egyre kevésbé kedvezett. Egyfelől azért, mert a románság frissen szerzett függetlensége dacára hatalmas kölöncként hordozta a török, majd orosz, (1854-1856 között osztrák) gyámság örökségét; illetve a modern állam megteremtéséhez halaszthatatlan infrastrukturális beruházások megvalósulása érdekében a nemzeti jövedelem igen jelentős részét volt kénytelen az életminőség rovására felhasználni. S a gabonakonjunktúra nem csak extra bevételt hozott a bojároknak és az államkincstárnak, de a monokultúrás szemtermelő mezőgazdaság vetésterületének erőltetett kiterjesztésével, s a közlegelők használatának eltiltásával a legeltető állattenyésztés jelentős visszaesését is.892 Ami a húsfogyasztás, s a házi gyapjúipar visszaszorulását okozva jelentősen rontott a tömegek életminőségén. Beszédes adat, hogy a berlini kongresszus után a katonaköteles férfiak 1/3-a nem érte el az 1,54 méteres testmagasságot.893 Mindezek mellett a ’60-as, ’70-es években tetőzött a tengerentúli olcsó kenyérgabona és kukorica Európába áramlása miatti piaci verseny, ami érzékeny veszteséget okozott a román költségvetésnek. A vasutak, kikötők megépítésével párhuzamosan megjelenő külföldi beruházók is országgyűlési képviselő, az Országos Iparegyesület elnöke a közterhek csökkentésére és fogyasztási szövetkezetek alapítására, Rákosi Jenő a népbarát törvényhozói munka fontosságára hívta fel a figyelmet. Uo. 890 Hegedűs 1902, 10. 891 Románia, 1902. MNL OL K 26 ME 548. cs. 4644/1902 XXII. t. 672. asz. 892 Durandin 1998, 156. A kiegyezés táján 3 millió hektárnyi legelőből a századfordulón már csak 1 millió maradt. Noha az állattartásban továbbra is a világ élmezőnyében maradt. L. még: Hory 1913. 893 Durandin 1998, 156. 230
