Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
6. EGYESÜLETEK A DIASZPÓRÁBAN
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA A kormányzat részéről a különböző kulturális- és segélyszervezeteknek nyújtott - nem túl jelentős - támogatásból kitűnik, hogy a korábbi rossz tapasztalatok miatt nem volt törekvés arra, hogy a civil szerveződéseket fokozottan bevonják a Romániai akció programjába; illetve a távlati elképzelés - önfenntartó működésük elérése volt.853 Bizonyos értelemben azonban érvényesült a Poliány-emlékiratban rögzített elv, vagyis, hogy elismerés és segély csak együttműködés esetén, a konstruktivitás mértéke szerint jusson a kérelmezőknek.854 A Miniszterelnökség már a támogatáspolitikai akció korai szakaszában arra utasította az egyházi elöljárókat, hogy szorítsák ki az egyesületekből a megbízhatatlan „elemeket”. Ennek eredményéről érdemben nem érkeztek hírek, így feltételezhető volt, hogy lényegi változás nem is történt. Annak ellenére, hogy a tanítók és papok a nemzeti tudat ápolására és a hazavándorlás elősegítésére kaptak megbízatást, amit személyes példaadásukkal s az egyletekben-gyülekezetekben vállalt aktív szerepükkel munkálhattak. S hasonló felhívást kapott - miként az Egyesült Államokban - a külképviseletek tisztviselői kara is, hogy legyenek szoros kapcsolatban a kivándoroltakkal, s „igyekezzenek az egyleti tagokban a trónhoz, hazához ragaszkodást ápolni és erősíteni”.855 A leköszönő miniszterelnök Lukács Lászlónak az akció célkitűzéseiről szóló körlevelét856 a második kormányát megalakító Tisza István szinte szóról szóra megismételte.857 Ezzel szemben a felhívásra adott egyik helyzetjelentés meglehetősen szerény eredményekről számolt be.858 853 RMÚ. 1913. márc. 2. 854 Poliány Zoltán 1904. ápr. 14-ei emlékirata, 69. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII, t. 636. asz. 855 Miniszterelnökségi belső feljegyzés. MNL OL K 26 ME 1082. cs. 3663/1913 XX. t. 441. asz. 856 Miniszterelnökségi fogalmazvány, 1913. jún. 18. MNL OL K 26 ME 1082. cs. 3663/1913 XX. t. 441. asz. 857 „Fontos volna [...] ha akciónk alkalmazottai tulajdonképpeni célunk elérése, t. i. a kint élő magyarságnak nemzetünk részére való megtartása s bennök a visszavándorlási vágy ébrentartása érdekében ezen egyesületekben is fejtenének ki munkásságot.” Tisza István 1913. júl. 28-ai levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 55. d. 4143/1913. 858 Küldetéséről Újváry a háború kitörése előtt sommásan így vélekedett: „ez egy szép célra törő, de eredményekkel vajmi kevéssé kecsegtető feladat.” Újváry István 1913. szept. 20-ai levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 55. d. 5559/1913. 220
