Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
1. BEVEZETŐ
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA A diaszpóra és anyaország intézményes kapcsolatának létrejöttéről kortárs publikációk - vélhetőleg a támogatások bizalmas természete és külpolitikai kockázatai miatt - nem születtek. A kevés kivételbe tartoznak Barabás Endre, Sebestyén Ede, Jancsó Benedek és Oberding József György, valamint az emlékiratokat jegyző Koós Ferenc, Veress Sándor, Bálinth János, Kertész József (és kései „tükörként” Nagy Sándor) munkái. A kötetben szándékaink szerint hasznosulnak a kérdés számos vetületét kimunkáló szerzők (Ábrahám Barna, Balaton Petra, Bárdi Nándor, Borsi-Kálmán Béla, Köpeczi Béla, Miskolczy Ambrus, Pászka Imre, s különösen Seres Attila, valamint az erdélyiek, Benkő Samu, Demény Lajos, Egyed Ákos, Nagy Botond, Pál Judit, Pozsony Ferenc, stb.) eredményei; ahogy a korabeli politikai közgondolkodás prominenseinek (Györffy István, Havass Rezső, Hegedűs Lóránt, Klebelsberg Kuno, Rákosi Jenő, Vargha Gyula, Wlassics Gyula, stb.) a kérdéssel kapcsolatos nézetei is. A szocialista rendszerben a határon túli magyarság problémaköre a történettudomány vaskos tabujának számított, s a 2016-ban elkészült három kötetes Székelyföld története megjelenése ellenére a téma feldolgozása máig igen töredékesnek mondható. Elsősorban a kivándorlás részletei váltak ismertebbé, noha a román hivatalos statisztikák módszertani hiányosságai miatt igen nehéz az egyházi felmérések és a nagy szóródást mutató becslések közötti reális nagyságrendet megállapítani. Munkám az itt jelzett hiányt igyekszik enyhíteni a tetemes - eddig döntően ismeretlen - iratanyag feltárásával, melynek bázisán a dualista korszak birodalmi átélésű, küldetéses nemzetfelfogása szembesíthető a közvetlen szomszédságismereten nyugvó, az elbocsátó- és befogadó hazával egyaránt lojális, s a nemzetközi erőviszonyokkal reálisabban számoló „kül-magyar” önszemlélettel. Reményeim szerint mindez építő hatást gyakorolhat a magyar nemzetpolitika régi-új alanyainak, a kisebbségi magyaroknak az önismeretére; jótékony ösztönzést adva a regáti magyar történeti és hungarológiai kutatásoknak. S munkám közreadásával talán differenciáltabb ismeretekre tehetünk szert a modern kori nemzettudat formálódásáról; a szórvány- és diaszpóra-gondozás elméleti megalapozásához, a jelenkori szomszédságpolitika alakításához is. A kötetben tárgyalt időszak értelmezhető az anyaország-kisebbségi magyarság kapcsolat előtörténeteként, olyan ma is aktuális kérdésfelvetésekkel, 12
