Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
4. EGYHÁZSZERVEZÉS, EGYHÁZI ÉLET
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA A végül kegydíjjal menesztett,425 vitathatatlanul elkötelezett és tevékeny esperes ugyanakkor eredményes tíz esztendőt hagyott maga mögött. Szolgálata idején Bukarestben és a vidéki nagyvárosokban a magyar kormány támogatásával kiépült a református intézményhálózat (egy az óvodától a varróiskoláig terjedő „iskolarendszer”), amely hosszas küzdelmek után pénzkezelésében is átlátható lett és anyagi hátterét tekintve is megszilárdult; a korábbi visszásságok megszüntetésével, ügykezelése rendszeressé és rendezetté vált. Végül szorosabb kapcsolat jött létre a külhoni egyházmegye és egyházi főhatósága között. 425 2960 korona nyugdíj helyett 4000 korona kegydíjat kapott. MNL OL K 26 ME 1185. cs. 6230/1913 XIX. t. 3951 asz. 426 Az akció-ág bukaresti vezetőit is érintő erkölcsi bajok mértékéről a református felsőbbségnek nem voltak pontos ismeretei, hiszen személyi ügyekben döntően Üjváry tolmácsolásában kaptak híreket. A miniszterelnökségi levél hosszú vádjegyzékét (mely az alkoholizmus, frivol szerelmi kapcsolatok és a sápszedés változatos formáit sorolta, Újváryt is súlyosan elmarasztalva korrupciós ügyei miatt) ezért megütközéssel fogadták. A szűkszavú vádak helyett bővebb tájékoztatást és bizonyítékokat vártak. A Külügyminisztérium viszont azt a választ adta, hogy az esetek Bukarestben közismertek (a magyar és a román sajtó is foglalkozott velük) és azokat a követségi és konzulátusi alkalmazottak is igazoltnak tartják. A miniszterelnökségi referens feljegyzése szerint ügyüket a nyilvánosságra kerülés miatt már eltussolni nem lehet, csak fegyelmivel mozdíthatóak el. Tárgy: konventi elnökség az akció református vezetőivel szemben emelt vádakról, ill. fogalmazvány a közös külügyminiszternek, 1914. jún. 18/21. MNL OL K 26 ME 1081. cs. 4446/1914 XIX. t. 27. asz. (Az alapszámon dr. Szécs Béni és dr. Kurz Márton [álnevek! - M. B.] emlékirata.) 427 Degenfeld József világi és Antal Gábor lelkészi konventi elnök Tisza István kormányfőhöz intézett 1913. okt. 7-ei levele. MNL OL K 26 ME 1185. cs. 6748/1913 XIX. t. 3951. asz. 428 Miniszterelnökségi fogalmazvány a közös külügyminiszternek, 1914. jún. 18/21. MNL OL K 26 ME 1081. cs. 4446/1914 XIX. t. 27. asz. A levélben az áll, hogy a lelkész nem tartja meg Küldetésének nem lebecsülendő eredményeit ugyanakkor beárnyékolja, hogy a román baksisrendszer közegében, a Magyar Társulatban torzsalkodó tanulatlan és úrhatnám ellenfeleinek, hanyag és korrupt kollégáinak megrendszabályozása, s a hivatali és számviteli fegyelem megteremtése közben kiütköztek becsvágyó, hatalmaskodásra hajló természetének torzulásai.426 Távozása után mégis nagy űr keletkezett, amit nem is volt egyszerű megfelelő emberrel kitölteni. A konventi elnökség Tisza Istvánhoz intézett levelének indoklása szerint a lent szolgáló lelkészek „egyikét sem tarthatom sem alkalmasnak, se eléggé megbízhatónak...” az esperes helyének betöltésére.427 A kormányfő a főkonzulátus tájékoztatása szerint is hanyag és tapintatlan, adósságokkal küszködő428 Márton Árpádnak még 126
