Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

már nyolcszáz pengőért adták-vették a kávé kilóját. Az árak rettenetesen ingadoznak itt a táborban. A cukor kilója ötszáz pengő. De ez mindig attól függ, hogy mit és mennyit tudnak az emberek behozni.

A holnapi nap Szent István-nap. A magyarság nagy ünnepe. Vajon mi lehet ezen a napon Magyarországon? Nem hinném, hogy valami ünnep is lenne otthon. A sokat szenvedett ország ezernyi bajjal küzd. Mi ezt messziről érezzük, és szinte sejtjük, hogy milyen nehéz körülmények között élnek szeretteink, ha élnek egyáltalán.

Megismerkedünk egy osztrák tábornok magyar nő feleségével. Náluk van két menekült magyar leány. Az egyik tanárnő Győrben, a másik vegyész az ácsi cukorgyárban. Fort és Csele révén sokszor meglátogatnak a pernaui táborban. Mindig megvendégeljük őket kávéval és azzal, ami körülöttünk összekerült. Meghívnak egy vasárnap délután magukhoz. Finom kávé és kalács, madártej az uzsonna. Hosszú-hosszú idő óta az első eset, hogy asztalnál evőeszközzel eszünk, és emberek között vagyok. Kocsival jövünk este haza.

Augusztus 28. Reggel rendesen dolgozom. Festek, vagy a flexi

kereszten dolgozom. Egyszer csak hallom, hogy azt kell ma öszszeírni, mennyi téli takaró és kályha szükséges télire. Tehát még a télen itt leszünk. Nemsokára újabb parancs. A polgári alkalmazottak jelentkeznek egy órára menetkész. Mennek haza. Fél óra múlva újabb parancs. Indul az egész haza Magyarországra. Délután négy órakor indulunk. Lassan csomagol mindenki, de

94