Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

gyünk már. Elhelyezésünk jobb, mint előző helyünkön volt. Óriási raktárbarakkok állnak rendelkezésünkre. Mi a barakkok mellé, általunk épített deszkabódékban helyeződünk el. Az eső néha itt is befolyik, és néha kellemetlen helyzetet teremt. Munkatempóm fokozódik. Egyre-másra kapom a megrendeléseket. Sokszor naponta két képet is másolok, ami, tekintve az én aprólékosnak mondható munkámnak, elég nagy teljesítménynek mondható. Képeim, mások állítása szerint, jók. A másolatok elég sikerültek. Naponta festek, reggel korán kelek és munkához látok. Sok cigarettát kapok, és jut arra is, hogy cserélni tudjak. A koszt meglehetősen gyenge, pótolni kell, hogy megfelelő legyen a táplálkozásom. Az emberek a barakkokban lévő nagy szánkókban vannak elhelyezve. E szánokat a németek az orosz téli hadjáratra készítették elő. De mind újak, soha nem voltak használva.

Édes Iluskám, én úgy hiszem, nagyon soká lehet még mindig arról szó, hogy valaha is elkerüljünk innen. Hol is találjalak majd meg téged? Hol is keresselek? Jobb volna, nem, itt elpusztulni, mint megbizonyosodni arról, hogy benneteket ért valami baj? Itt temetnének el a welsi határban, temetőben. Tizenkilenc bajtárs fekszik már ott. Szóródnak a magyar csontok szerteszéjjel a nagyvilágban. Ide egyelőre tizenkilenc ember csontja jutott.

A hazamenetelt emlegetik. Jönnek hírek otthonról is. Nagyobbrészt ellenőrizhetetlen hírek csak. Már jött levél is vissza Magyarországról. Olyan ember kapta, aki megszökött. Egyszerű emberek írták a levelet. Nem sok jó olvasható ki a levélből. Igen sokat szenvedett család tagjai írták. Bizonyára ott dúlt a harc falujukban, és sok áldozatot kellett hozni.

91