Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

választottam. Erős [rövidülés van].60

Sokáig és igen gondosan rajzolgattam, s miután a rajzzal megvoltam, festettem. Lágy, zöldes tónusban festettem az egész részt. Nemsokára eljött a dél, és még félig sem készültem el a képpel. Tehát másnap újra nekifogtam. Másnap ismét délig dolgoztam. A kép igen jól sikerült. Azt hiszem, ez volt eddig legsikerültebb munkám. Másnap velem volt Mikevári is, és lefényképezett, amint festek. A felvétel, mit később kiderült, igen jól sikerült. A vöröskeresztes vagonoktól (vonattól) egy zászlós jött el hozzám látogatóba, képet akart venni. Mindenáron ezt a képet akarta elvinni. ígértem a másolatát, rémesen felizgatott engem. Megcsináltam a másolatát, természetes, hogy nem lehet olyan, mint az eredeti. Pedig volt már úgy nem egyszer, hogy a másolat sokkal jobb lett, mint az eredeti példány. Mikor eljött érte, újabb vita. Elhatároztam, hogy nem tárgyalok vele. Másodmagával jött el. Kiválasztotta a képet, és hatvanhárom Uppamann szivart kaptam érte.

60 Feltételezhetően ez van leírva.

Tekintettel arra, hogy nem volt elég magyar pénzem, és arra gondoltam, hogy talán jó volna most egy kis pénzt csinálni, eladtam húsz pengőért darabját. Rá négy napra kétszeressét is megkaptam volna érte.

Most néhány szót írok az amerikaiakról. Feltétlenül udvariasak, nem gorombák senkihez. A szolgálatban a fegyvereiket pongyolán viselik. Sokszor a cső lefelé van, úgy hordják. De tölténnyel igen el vannak látva, mert a szabadban mindenütt 88