Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

Február 15. Most már biztos, Buda is elesett. Rengeteg német jön-megy a faluban. Mi lehet Ilusékkal, kis Bubukával? Azt hiszem, sohasem fogom megtudni a sorsukat.

Február 16. „Távol boríthat sírhalom, örökre Rólad álmodom, én édes angyalom.” Süt a nap, reggel van. Szomorú nekem ez a reggel is. Isten veletek!

Február 18. Beoltattam magam kiütéses tífusz ellen. Lembergi szérumot kaptam. Most kellemetlen a közérzetem, kedvtelen vagyok és levert. Ez a szérum hatása kell, hogy legyen. Semmi újat nem hallok sehonnan sem.

Február 20. Ma két hónapja, hogy elindultam erre az útra. Istenem, mikor ér végett ez a nehéz távoliét és bizonytalanság. Mikor láthatlak benneteket. Talán soha. Imáimban mindig benne vagytok.

Távolból hallik ismét a nehéz ágyúk bömbölése. Mi lehet ez? A Garam felől támadnak a németek. Nagyon nehéz a szívem. Talán rövidesen mi is megindulunk vagy kelet, vagy nyugat felé. Előre vagy hátra?

Ma nehéz napom volt. Miért? Szabadságra ment egy ember, akitől hallottam, hogy Esztergomot nagyon megbombázták. Hallotta ezt a mi küldöncünk, Sremsz András esztergomi molnár. Sírt nagyon, a zászlósok megsajnálták. Hazaküldték. Előtte jól berúgott az ember. Talán jól tette. Ki tudja, mi vár reá otthon.

45