Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Kiss Sándor fogságnaplója
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN December 30-án reggel korán indultunk Győrszentivánba. A vonat már akkor csak Győrszentivánig járt. Utas kevés. Hamar befutotta a 9 kilométert a masina, és megállt estig egy kis faluban. Sokkal jobb benyomást keltett a falu vonat felől eső része, ahol inkább villaszerű kis házak voltak. Bementünk és megkerestük a parancsnokságot. A 980. zászlóalj irodája a főjegyző ebédlőjében volt elhelyezkedve. Boros István zászlós volt a parancsnok, és Wittner Antal zászlós a segédtiszt. Fiatal emberek, nem értettem, hogy ilyen fiatal tiszteket tettek meg parancsnokoknak. Éppen szervezés alatt volt és rendezés alatt is volt a zászlóalj, mert ők is nemrégiben érkeztek meg Győrszentivánba. Lassan alakult ki itt minden. Egyelőre még zavaros volt előttem minden. A cukrászdában volt a gazdasági hivatal. Itt meleg volt, ide hoztuk el délben az ebédet. Nagyon ízlett az ebéd. Jól és bőségesen főztek. Délután nagy tragédia ért. Az a kis pokrócom, amit magammal hoztam, eltűnt az előszobából, ahol csomagjainkat leraktuk. A cukrászok előszobájába sok német katona is bejárt, mert szállást csináltak azok is a faluban. Sajnáltam a kis pokrócot, mert a kis Babukámra emlékeztetett. Öt takargattuk vele mindig. Még nagyobb baj, hogy benne volt a kis csomagban a negyed kiló dohányom is, azt is sajnáltam. Bár mindent elkövettem, eltűnt nyomtalanul. Ebéd után mindannyian elindultunk szállást csinálni magunknak. Az állomás közelében egy kéményseprő mesternél találtam egy ágyat. Ketten elfértünk benne, és ott maradtunk. 33
