Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Borvendég Zsuzsanna: A nyugatos hadifoglyok sorsa a kommunizmusban

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

vei javarészt katonaviselt, vagyis felkészült és tapasztalt emberekről volt szó, akik számára a szovjet megszállás egyet jelentett a nemzethalállal és a haza elestével, a nyugati hírszerzés tisztjei könnyen toborozhattak közöttük. Az államvédelem későbbi dokumentumaiban és a koncepciós perek irataiban állandóan visszatérő szófordulattá vált az „imperialista kém” minősítés, amellyel előszeretettel bélyegeztek meg mindenkit, akinek volt valamilyen kapcsolata a Nyugattal. Sok esetben nem alaptalanul hangzottak el ezek a vádak, hiszen a negyvenötös menekültek közül valóban sokan hajlandók voltak együttműködni valamely nyugati titkosszolgálattal abban a reményben, hogy felszabadíthatják Magyarországot a vörös uralom alól. Emellett a kommunista párt funkcionáriusai azzal is tisztában voltak, hogy a visszatérők között kevesen lesznek olyanok, akik a választásokon rájuk szavaznának, vagyis az alapos politikai szűrésre komoly indítékaik voltak.

A kormánybiztosság kirendeltségeket állított fel a nyugati határon Hegyeshalomnál, Sopron-Ágfalvánál, Szentgotthárdnál és Szombathelynél, ahol átvették a szövetséges haderőtől a többnyire vonatszerelvényeken odaszállított foglyokat. Eleinte előfordult, hogy a szovjetek feltartóztatták a vonatokat, és a hazaindított hadifoglyokat a saját táboraikba irányították,17

de idővel a repatriálás menete megszilárdult, és a visszatérők a magyar szervek által fenntartott szűrőállomásokra érkeztek. Az első kör17 Tárcái 1991, 324.

129