Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Borvendég Zsuzsanna: A nyugatos hadifoglyok sorsa a kommunizmusban

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

„nyilasokat.”7

Péter Gábor a bizottság tagjai közé értelemszerűen a PRO nyomozóit is delegálni kívánta, hiszen a politikai szűrés biztosítása volt az elsődleges célja. A nyugati szövetségesek minél hamarabb meg akarták indítani a repatriálást, a több százezer hadifogoly elhelyezése és ellátása ugyanis nehezen megoldható problémát jelentett számukra. A szovjet hatóságok adminisztratív akadályokat gördítettek a végrehajtás elé:8

feltételezhetően addig nem akarták a tömeges hazaszállítást megkezdeni, amíg nem volt biztosított a hazatértek kommunista ellenőrzése. A magyar kormány átmenetileg helyben igyekezett kialakítani azt a szervezeti hátteret, amely segítette az Ausztriában tartózkodó magyarok helyzetét: a külügyi adminisztráció a Vöröskeresztet bízta meg azzal, hogy bizottságot hozzon létre a szomszédos államban tartózkodó menekültek gondozására, s ennek tagjai közé már belügyi alkalmazottakat is állítottak a politikai ellenőrzés biztosítására.9

A Vöröskereszt útiokmányokat állított ki a magyar menekültek számára, s ez hosszú ideig az egyetlen hivatalos dokumentumként szolgált számukra.10

7 Szabad Nép, 1945. június 29. 2.

8 Baráth 2018, 34.

9 Gecsényi 2013, 2.

10 Baráth 2018, 35.

Még a nyár folyamán az amerikai és angol hatóságok megpróbálkoztak azzal, hogy útnak indítsanak hadifogoly transzportokat Magyarország felé a szovjetek háta mögött, de a magyarországi SZEB vezetése tiltakozott az eljárás ellen - az első 125