Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Agócs Gergely: A Kaukázus szérűjében. Az észak-kaukázusi türk népek zenefolklórjának magyar őstörténeti vonatkozásairól
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS kialakulását, hiszen az a capella előadásmódot valamivel kevésbé jellemzi. A kumuk népi többszólamúság stílusában megegyezik a karacsáj-balkár gyakorlattal, amely szerint itt is az egyetlen előénekes által dalolt főszólamot a többiek ezsu-kísérete egészíti ki, de annak harmonizációs képletei összetettebb, mondhatni kifinomultabb elgondolásokat követnek.43 43 A kumuk többszólamúság harmonizációja így nagyjából az egyszerű, puritán karacsáj-balkár és a gyakran öt-hat szólamra kiterjedő, grúz gyakorlat között helyezhető el. 44 Ilyen diatonikus hangszereket idősebb adatközlőink kezében többször is láthattunk, és természetesen az ezeken történő hangszer játékot is dokumentáltuk. A visszaemlékezések szerint régebben három, sőt kéthúros agacskomuzok is voltak, s a fémhúr is újabb fejlemény. A korábban bélhúrokkal működő hangszerek lehettek kéthúrosak. Ezt a formát őrzik a dagesztáni avarok (saját népnevükön maarulal - ez a taulu-hoz hasonlóan szintén a „hegyi”, „hegylakó” jelentésű kifejezés) egyes magashegyi régióiban használatos pandur-jai. A fémhúrokra történő áttérés után egészülhetett ki a rendszer egy vastagabb „rézhúrral”, amelyet már a második világháború utáni időkben megkettőztek, de egy vékonyabb, attól egy oktáv + kistere távolságban zengő, talán az egyre összetettebb hangzásideált követő, árnyaltabb harmóniaérzéket kiszolgáló „testvérhúrral”. A kumukok legelterjedtebb, emblematikus, „nemzeti” hangszere az agaçkomuz. E fémhúrokkal működő, rövidnyakú lantféle diatonikus és kromatikus változatával is találkoztunk, de adatközlőink rendszerint hangsúlyozták, hogy régebben a diatonikus rendszerű, keményfából kiképezett érintősor volt a kizárólagos.44 A hangszer nevének magyarázatát is megadták, mely szerint az agaç - a kumuk nyelvben ’fa jelentésű előtag - arra utal, hogy a fedőlap nem kifeszített bőrből, hanem fából van kiképezve. A ’komuz a magyar koboz kifejezés megfelelőjeként itt is általánosabb, ’hangszer’ jelentéstartalommal (is) bír. Az orosz kultúra évszázados hatásának tudható be, hogy a kumuk zenei és táncalkalmak gyakorlatában is komoly szerepet játszik a harmonika, bár a hangszernek itt kialakult egy speciálisan kumuk változata is. Az argan-nak nevezett egyszerűbb harmonika a tánckíséret gyakori hangszere, a lakodalmak szabadtéri mozzanataiban máig használják. Ilyenkor az egész kaukázusi térségre jellemző, puszta kézzel irányított dob virtuóz ritmusokat szolgáltató kíséretében használják. A dobot ma általánosan az oroszból átvett szóval baraban-nak nevezik, de a hangszer régi kumuk neve a nakira/naicbbipa. Az eddigi vizsgálataink azt mutatják, hogy az észak-kaukázusi türk népek hagyományos zenei kultúrájában a nogaj zenefolklór számíthat leginkább a 98
