Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Agócs Gergely: A Kaukázus szérűjében. Az észak-kaukázusi türk népek zenefolklórjának magyar őstörténeti vonatkozásairól

A KAUKÁZUS SZÉRŰJÉBEN: AZ É S

Z A K-K A

U KÁ Z

U S I

TÜRK NÉPEK...

eredeti hangszerrel találkozhattunk. Az 1944 és 1945 telén lezajlott erőszakos kitelepítés37

során a régi zeneszerszámok többsége elveszett vagy tönkrement. A dudáikról fennmaradt fényképek alapján arra következtethetünk, hogy ezek a hangszerek is a magyar dudákhoz hasonló, félparallel kettős sípszárral voltak felszerelve, de nem volt rajtuk (az orgonapontszerű basszus kíséretet ellátó) bordósíp. Agybyt qobuz -nak nevezett dudákon kívül tánczenei hangszerként, de az énekkísérethez is használtak egy ölbe támasztható hegedűt, melynek helyi neve a qyl qobuz38

(tükörfordításban vonós hangszer’, vonós koboz’), de néha hosszú, háromlyukú, sybyzgy-nek nevezett peremfurulyákat is. Hangszeres népzenei dallamokat sajnos nagyrészt már csak harmonika-játékosoktól tudtunk rögzíteni, de a nalcsiki Kabard-Balkár Állami Rádió archívumából megszerzett népzenei felvételek között találtunk néhány régi, pásztorok furulyázását dokumentáló hangszalagot.

37 Sztálin utasítására a nácikkal történő kollaborálás vádjával illetett kaukázusi türk népeket a krími tatárokkal, kalmakokkal és csecsen-ingusokkal együtt kitelepítették Kazahsztán és Kirgizisztán gyéren lakott területeire. E népek (maradványai) csak 1958-ban, Hruscsov pártfötitkár idejében térhettek vissza szülőföldjükre. L. BepßUHCKnx

2007;

Vö. Naimark 2001,85-107.

38 A qyl a kaukázusi türk nyelvekben lószőrt, átvitt értelemben pedig vonót jelent.

39 Hasonló többszólamú vokális hagyomány jellemzi az őszét és a csecsen-ingus zenefolklórt is.

Az egyik ilyen felvételen a magyar népzenéből is ismert (Liszt és Berlioz által is feldolgozott) „Rákóczi induló" dallamának közeli változatát fedeztük fel. Szólni kell a karacsáj-balkár népzenét a dagesztáni kumukok zenefolklórjával összekötő sajátosságról, a népi többszólamú éneklés gyakorlatáról. Ennek több módozatát sikerült rögzíteni az európai népek zenefolklórjában. A német-osztrák-csehszlovén hagyományban állandósult párhuzamos, avagy mixturális terceléssel, vagy az egyes keleti és balkáni szláv népek népzenei gyakorlatában tapasztalható, ellenszólamokon alapuló többszólamúsággal szemben itt azt a (zenei homofóniának megfelelő) megoldást tapasztaljuk, hogy a szöveges dallamot a közösségi dalolás során csak egy előénekes énekli, a többiek annak mintegy alárendelt, egyszerű, kvint-, illetve kvartpárhuzamokból építkező, többnyire két-három „lépésből” álló, szövegtelen kíséretet dúdolnak hozzá. A tauluk és a kumukok zenei hagyományában ezt a kíséretmódot egyaránt ezsu-mk nevezik.39

95