Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Juhász Zoltán – Sipos János: A magyar népzene őstörténetének kutatása korreláló zenei és genetikai típusok alapján
A MAGYAR NÉPZENE ŐSTÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSA KORRELÁLÓ ZENEI ÉS... János terepmunkái,7 ill. Vargyas Lajos8 elemzése tették teljessé. Bartók anatóliai gyűjtése,9 és az e nyomán kibontakozott, a törökségi népek egészére kiterjedő gyűjtő, osztályozó és összehasonlító munka pedig további ősi rétegeket tárt fel a magyarság zenei örökségében.10 A felsorolt eredmények világosan bizonyítják, hogy a szájhagyomány útján öröklődő népzenei kultúrák igen híven őrzik akár az írott történelem előtti idők zenei örökségét is. A magyar népzenekutatás eredményei tehát igazolták Bartók fenti sejtését, a „zenei ősformák, őstípusok” kutatásának jogosságát. A genetika rokonsági mértékei, a régészet tárgyi adatai, a nyelvészet tipológiai következtései mellett tehát az összehasonlító népzenekutatás eredményei is hozzájárulhatnak a magyarság őstörténetének, sajátos kultúrája eredetének megismeréséhez. 7 Vikár-Bereczki 1971; 1979; 1989; 1999. 8 Vargyas 1980 a, b. 9 Bartók 1949; 1976. 10 Sipos 2000; Sipos - Csáki 2009. 11 Juhász 2015. Bartóknak az egyetemes őstípusokra alapozott meglátása igen hasonlít az emberi népességeknek egy lehetséges genetikai leírásmódjára, mely a népességeket férfi és női haplocsoportok - Bartók fogalmai szerint nevezhetjük ezeket genetikai „őstípusoknak” - gyakoriságeloszlásaival jellemzi. Jóllehet a haplocsoportok fogalma világos, és bármely ember könnyen besorolható valamely haplocsoportba, a világ népdalainak besorolásához szükséges zenei „őstípusok” meghatározásával a magyar kutatókon kívül nemigen foglakozott senki. Ha tehát a populációgenetika egyetemes leírásának mintájára a népzenék egyetemes leírására törekszünk, először is az összehasonlítás közös alapjául szolgáló, egyszerre több kultúrában is megjelenő egyetemes zenei alaptípusokat kell meghatároznunk. Mivel erre más országok kutatói kevés figyelmet fordítottak, a feladatra létrehoztunk egy 50 eurázsiai és amerikai indián népzenei kultúrát reprezentáló adatbázist, és kidolgoztunk egy mesterséges intelligenciát, melyben az egyetemes típusokat egy algoritmus öntanuló módon határozza meg. Ezen őstípusok kultúrákra jellemző gyakoriságeloszlásaival a zenekultúrák a genetikaival analóg módon jellemezhetők, összevethetők; a kultúrák rokonsági fokai pedig eloszlásaik hasonlóságával mérhetővé válnak.11 59
