Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Tihanyi Balázs – Marcsik Antónia: Az Alföld történeti embertani képe a szarmata időszaktól az Árpád-korig. Rövid összefoglalás
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS Az ízületek gyulladásos {osteoarthritis) és porckopásból {osteoarthrosis) eredő elváltozásainak különböző fokozatait eltérő gyakorisággal a csigolyákon, valamint a kis és nagy ízületekben is megfigyelhetjük. Ezek előfordulására jó példa a jelenleg ismert legnagyobb teljesen feltárt temető,17 a Madaras-Halmok embertani anyaga. A szériában az ízületi elváltozások egészen súlyos formáját lehetett megfigyelni több egyénnél is. Mindamellett a temető jól összefoglalja a korszakkal kapcsolatos módszertani problémákat, hiszen Madaras-Halmok embertani szériáján (kb. 600 egyén) sem lehetett statisztikai elemzést végrehajtani a kis mintaszám miatt.18 17 Kőhegyi-Vörös 2011. 18 Marcsik 2011a. 19 Marcsik-Kujáni 2015. 20 Pl. Szentes-Kistőke 124. sír, Zákányszék-Zákánydűlő 1. sír, Kiskundorozsma-Subasa, Vágóhíd 283/1. sír, Csengek 52. objektum (Bereczki-Tóth-Marcsik 2007). 21 Madaras-Halmok négy (egy feltételezett), Hódmezővásárhely-Mártély egy, Tiszadob-Sziget kettő, Szeged-Kiskundorozsma egy, Rákóczifalva-Bivalyföld egy eset. Néhány széria egyéneinél & femur, a tibia és a fibula rendkívül elvékonyodott („kard-alakú”, némely esetben görbült), s ez feltételezhetően anyagcsere-megbetegedéssel lehet kapcsolatban. Etiológiájukat illetően több tényezőre, így többek között hiányos táplálkozásra, anyagcsere-problémákra visszavezethető jellegzetes csontelváltozások {cribra orbitalia, cribra cranii, hyperostosis spongiosa orbitae) szintén megfigyelhetők, de az előző csoportokhoz viszonyítva kevés esetszámban. A fertőző megbetegedések közül feltételezhetően a csigolyákra manifesztálódott tuberkulózis nagyon súlyos formáját közölték az apátfalvi temető anyagából.19 A koponyamodifikációk egyes formái is ismertek a szarmata leletanyagból. A sebészi trepanációs beavatkozást bár kis számban, de már több szarmata időszak temetőiben is regisztrálták.20 A jelenlegi adatok alapján további kilenc, torzított koponyát is ismerünk ebből az időszakból.21 Általában közepesen, illetve enyhén, látszólag kétszeresen, fronto-occipitalisan (kisebb esetszámban cirkulárisán) torzítottak. A torzított koponyák taxonómiailag az europid csoportok közé sorolhatók, kivéve a madarasi két, illetve a tiszadobi egy koponyát. 36
