Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS lettől mereven elzárkózó, a pozitivizmust a végletekig fejlesztő lipcsei újgrammatikus iskola követői világos cezúrát jelentettek a módszerrel szemben. Holott ebben a vizsgálati módszerben tényleges etimológiai aranytartalék van, egyfelől az ismereteién etimológiák további kutatását, másfelől a meglévő etimológiák intra- és interlingvális összefüggéseinek, szemantikai hálózatának pontosabb feltérképezését segítheti. Ez pedig nemcsak a magyar szófejtésben, hanem pl. az egyes rokon és nem rokon nyelvekkel való összevetésben is új ismeretekhez vezethet. Pl. a gyökelemzés alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar pör-ög ugyanúgy ősi magyar, finnugor nyelvekkel közös szó, mint afor-og, csak ehhez túl kell lépni az új grammatikus iskola merev hangváltozás-értelmezésén,35 és fölösleges szkepszis nélkül el kell fogadni az adott szó esetében kínálkozó rokon nyelvi megfeleléseket, pl. a finnpyör-, észt pöör- alakokat. 35 A sok szempontból egyébként jó, új finn etimológiai szótár is elutasítja a magyar pörög felvételét az adott szócikkbe, noha a manysi-hanti változatokat idesorolja. „A további távoli rokonnyelvekböl [értsd magyar] idevont megfelelések hangtani okokból elutasítandó ak.” (SSA II: 455 - a szerző fordítása). 36 A családfa elágazásai is binárisak, ez is fokozza életidegen voltukat. A nyelvi rendszerek leírásában is gyakori problémákhoz vezet, ha mindent dichotomikus oppozíciókban kívánunk szemlélni: mind a nyelvi rendszer, mind a nyelvek közötti hálózatok, ill. azoknak változásai lényegesen bonyolultabbak ennél. A harmadik említendő irány a számítógépes filogenetika. A nyelvek közötti távolságot mérő, statisztikai programokkal operáló analízis is érdekes eredményekre vezethet többek között nyelvek közötti kapcsolatok feltérképezésében: a társadalomtudományok teljes spektrumában alkalmazható módszer, és alkalmazzák is lexikai, grammatikai vizsgálatokról a népzeneiekig. Ennek a módszernek azonban vannak olyan digitálisan kódolt hátrányai, mint a binaritás elvének kizárólagossága (az elágazások minden esetben binárisak), amelyek teljességgel életidegenek az olyan társadalmi jelenségek hálózatos kapcsolatrendszerétől, mint a nyelv. (A binaritás miatt (is) ezek a modellek, kétségtelen újszerűségük és látványosságuk ellenére részben újratermelik a családfa-központú kutatások metodológiai problémáit,36 ezért annak ellenére vagy azzal együtt is némi szkepszissel szemlélem az egészet, hogy magam is részt vettem ilyen nemzetközi kutatásban.) 310
