Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL... konsága ekkora adatmennyiségnél (47 adat) már ránézésre is feltűnő, igaz, a magyar iszik észt és mari megfelelésének felfedezése már nyelvészeti alapműveltséget igényel, ahogy a magyar eszik és az észt párjának kapcsolata is. Ahol a mari vagy az észt példasorban a magyar mellett hiány van, az annak a jele, hogy az adott jelentéstartalomra adott nyelvben más lexéma használatos. (Sőt, az alábbi táblázatban a hiány azt is jelzi, hogy más jelentésben sincs biztos megfelelése az első sorbéli magyar igének.) Összességében balról jobbra haladva az első három oszlop adatainak egyezése látványos, a lehetséges 3x19=47 szóadatból 41 megfelelés mellett 6 hiány mutatkozik, tehát a találomra kiválasztott 17 alapige esetén a megfelelés mértéke 87,23 %. Az első három oszlopban (magyar, észt, mari) a magyar mellett két, viszonylag távoli rokonnyelv szerepel, mégis igen meggyőző a szóegyezések aránya.26 A táblázat negyedik és ötödik oszlopa két olyan nyelvet mutat, mely a makro-altáji nyelvcsalád - ennek pontos belső kapcsolatrendszeréről az altajisztikán belül sincs teljes egyetértés - tagja. Esetükben a magyar jelentésből kiindulva minden megfelelést megadtam, tehát nincs üres kocka akkor sem, ha nincs etimológiai kapcsolat. Látható, hogy itt nemhogy az 1-3 versus 4-5 oszlopok között nincs számottevő egyezés, de még 4 és 5 között is alig, amit magyaráz az a tény, hogy ha el is fogadjuk a makro-altáji nyelvcsalád létét, akkor ezen belül itt két igen távoli rokonról van (lenne) szó. A mongol oszlop nem véletlenül, hanem pontosan a lehetséges magyar őstörténeti relevancia miatt került be a táblázatba. Elmondható, hogy csak a van, vol- létigénk esetében képzelhető el alaki és szemantikai megfelelés, igaz a török és esetleges mongol megfelelőket a magyar lesz ige mellett találjuk, de ez nem jelent problémát. 26 Mind a marival, mind az észttel összevetve számos másodlagos egyezést mutat a magyar lexika és a grammatika: ezek az észt esetében elsősorban közös közép-európai hatásra utalnak (a magyar és az észt nyelvjárásterületen elsősorban a konvergens változásokat, pL igekötőrendszer kiteljesedését indukáló német hatás a jelentős), a mari esetében pedig hosszan tartó, párhuzamos török hatás az ok, nota bene vannak alaktani és mondattani jegyek, amelyek alapján akár a magyar-mari közvetlen érintkezés kérdése is szóba jöhet (vö. Pomozi 2002, 86-87). Meglepően azonos pL a történeti magyar és mari múltidőrendszer váza tipológiai szemmel, de a funkcióikban is számos közös vonást mutatnak (idem, 34-35, 50-53.). 303
