Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok

MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI

MŰHELYBESZÉLGETÉS

riabilitásának figyelembevétele. Az olvasó már csak ebből is fogalmat alkothat arról, micsoda tudásmennyiség szükséges egy-egy komolyan vehető nyelvtörténeti következtetés levonásához.

A magyar nyelv története, habár a finnugor nyelvcsalád legrégebbi írásos emlékeivel rendelkezik, könnyen belátható, hogy korántsem bontható ki teljesen nyelvemlékei kizárólagos kutatásával, hiszen a magyar mint önálló eurázsiai nyelv, jó eséllyel 2500-3000 éves múltra tekint vissza. Ezért a piros vonallal jelzett történeti összehasonlító stúdiumok eredményei, miként az intenzív történeti összehasonlító kutatások folytatása is kiemelt jelentőségű(ek).

Ezzel azonban még nem fejeztük be az első ábra értelmezését, vissza kell térnünk annak alulról második vonalához. Ez a folklóremlékek (régi stílusú

2. ábra

Balra: A

legkorábbi

jelentős germán szövegemlék a gót WuIfila-Biblia. Szövegét a

IV.

században, sajátos betűkészletet alkotva, ezüsttel-arannyal írva, görögből fordította Wu Ifi la püspök. Jobbra: A legkorábbi, teljes magyar szövegemlék az 1195 táján keletkezett Halotti beszéd és könyörgés. Korábbi nagyterjedelmű magyar szövegemlékek hiányában előtérbe kerül a nyelvhasonlítás 300