Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai
A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KAUKÁZUSI FORRÁSAI részük a Kaukázuson keresztül juthatott fel az északabbi, ponthusi és az ún. finnugor területekre. A Volga-uráli területeken viszont a 7. századnál korábbi emlékanyagban nem fordulnak elő.137 Fontos azonban azt is kiemelni, hogy a Volga-Urál vidékére jellemző díszes csüngök a szubbotyici horizont, illetve a Kárpát-medence női sírjaiban nem találhatók meg.138 Korábban kimutatták, hogy a Volga menti Magna Hungária „magyargyanús” lelőhelyeinek női hagyatéka eltér a Kárpát-medencei női sírok leleteitől, ezért felmerült a népi megtelepedés helyett a katonai jellegű telepek lehetősége is. Arra is rámutattak már, hogy az itteni „magyargyanús” lelőhelyeknek nincs előzményük, ezért ez a terület nehezen értelmezhető őshazaként.139 137 Minden bizonnyal a 7. század második felében, vagy a 8. század folyamán a Kubán-vidékről a Volga középső folyása mellé felköltöző bolgárok és onogur-magyarok (esetleg szabir néven?) vitték magukkal az ott addig ismeretlen, kétséget kizáróan déli eredetű szem- és szájlemezeket, halotti maszkokat. Innen kerülhetett keletebbre, az obi-ugor területekre is. Erről ld.: Benkő 1987-88, 169-200; Bakay 1998, 118-119. 138 Komar 2018, 101. 139 „Továbbra is nehezen magyarázható történetileg, hogy e temetők megnyitása is döntően 9. századi. Már amennyiben feltételezzük, hogy Magna Hungária a magyarok több száz éves őshazája, akkor nyilván a lelőhelyeknek is jóval a 9. századot megelőző korszakból kéne származniuk. Ez azonban, mint látjuk, koránt sincs így”. https://www.academia . edu/41387900/Az_%C3%BAjabb_kelet-eur%C3%B3pai_r%C3%A9g%C3%A9szeti_leletek_alapj%C3%Aln_felv%C3%Alzolt_T%C3%BCrk_Attila-f%C3%A91e_korai_magyar_t%C3%B6rt%C3%A9neti_narrat%C3%ADva_kritik%C3%Alja 140 A Kaukázus keleti felében lévő ún. alán katakombákban is található magyar típusú emlékanyag, ahol részleges lovas temetkezések is előfordulnak. Amint arra Fodor István is rámutatott, az alánoknál a részleges lovas temetkezés idegen elemnek tekinthető (Oo/jop 2008, 42.). Komar feltevésével ellentétben a szubbotyici horizont temetkezési szokásainak (aknasír, nyugat-keleti tájolás, részleges lovas temetkezés, a kerámia síron belüli előfordulási helye) sem csak a Kárpát-medencében és a Volga-Urál mentén vannak párhuzamai, hanem a Kubán-vidéken is.140 Erdélyi István már 1977-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a térségben bolgárnak nevezett emlékanyag között „ősmagyarok” is lehetnek. 1965-ben a Tamany-félszigeten, a Kubán-folyó torkolatánál, Képi (ma Szennoj, Krasznodari határterület, Temrjuk járás) mellett került elő egy olyan aknasír, amelyben 95 cm mélyen nyugat-keleti tájolásban feküdt a férfiváz, bal oldalán pedig részleges 227
