Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai
A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KAUKÁZUSI FORRÁSAI 3. ábra Válogatás a moszkvai Mardzsani Gyűjtemény „magyar típusú" szórványleleteiből (Észak- Kaukázus, Mosztovszkij járás, Barakajevszkaja sztanyica) teményből elsősorban a Barakajevszkaja (Krasznodari határterület, Mosztovszkij járás) lelőhelyről származó leletek érdemelnek figyelmet (3. ábra), amelyek alapján Asan Torgojev szentpétervári régész magyar jelenlétet feltételez a térségben.96 96 ToproeB 2016, 310-333. A Kubán-folyó középső szakaszánál, Mosztovszkij rajonban talált magyar típusú leletek kapcsán érdemes Veres Péter néprajzkutató erre a területre vonatkozó adatát felelevenítenünk, amely szerint „az adigék keleti etnikus egységénél, a kabardoknál, de a Kaukázus előterének sztyeppéjén, a Laba és a Belaja folyók környékén élő nyugati temirgoj néprajzi csoportnál, a lótenyésztés rendkívül magas szintet ért el” (Veres 1985b, 120.). Istvánovits Márton szerint pedig nem kizárt, hogy a „Gólya, gólya gilice, miért véres a lábad...” kezdetű magyar gyermekmondóka kapcsolatba hozható az adigék betegséget gyógyító „csaps” elnevezésű szokásával, amikor a sebesültet síppal, dobbal, hegedűvel gyógyították” (Istvánovits Márton kéziratban lévő gyűjtését idézi: Veres 1985b, 120.) 97 László 1943, 195; Bálint 1969, 107; Brather 2006, 39. Mivel a sírokban lévő leletek a divat hatására terjedhettek és változhattak,97 nyilvánvaló volt, hogy a temetkezési szokások rögzítésére azokon a lelőhelyeken, ahonnan a Kárpát-medence honfoglaláskori leleteinek legközelebbi párhuzamai előkerültek, az oroszországi kutatókkal közösen feltárásokat kell kezdeményez-215
