Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai
A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KAUKÁZUSI FORRÁSAI vonult vissza,81 a 6. század első felében a bizánci források szerint itt, az Azovi-tenger keleti partjainál, a Kimmer Boszporusznál (a mai Keresi szoros) élt egyik fejedelmük, Muagerisz, akit több kutató is a magyar népnévvel hoz öszszefüggésbe.82 A 7. században a Meótisz mellékén, az Azovi-tenger keleti partvidékén és a Kubán-vidéken alakult meg az onogur-bolgár birodalom, majd a birodalomalapító Kovrat halála (665) után az onogurok egy része erről a területről vonulhatott Kovrat egyik fiával, Kuberrel a Kárpát-medencébe.83 Kovrat legidősebb fia, Batbaján viszont népével helyben maradt, és a kazárok adófizetője lett. „Patria Onogoriát” a 7. században a kortárs források is említik a Meótisz keleti mellékén és a Kubán-vidéken, országuk ezen a területen még a 8. században is fennállt.84 A magyar őstörténet kutatásának egyik legszilárdabb pillére az a megállapítás, hogy a magyarok ungar neve az onogur névből vezethető le.85 A magyarságra vonatkozó legkorábbi adatok, a magyar történeti és mondai hagyomány (Id. csodaszarvasmonda, „hétmagyar” kifejezés) szintén a Meótisz keleti partjaira, a Kubán-vidékre vezet, ezért joggal tételezhető fel, hogy az onogurok „őshazában” maradt népességében a magyarság rejtőzhet.86 Az itt ismertetett adatokból is kitűnik, hogy a Kaukázus térsége, az Azovi-tenger (Meótisz) melléke és a Kubán-vidék a magyar őstörténeti kutatások egyik legfontosabb területe. Érdemes azonban azt is kiemelni, hogy az írott források és a régészeti adatok mellett a magyarság néprajzi-művelődéstörténeti kapcsolatainak egy része is a Kaukázus térségébe vezethet, hiszen nemcsak a magyar 81 Ld. pl. Nagy 1894, 87; Moravcsik 1930, 90-91. 82 Ld. pl. Szabó 1873, 155-156; Thúry 1896, 915; Moravcsik 1927, 258-271; Hóman 1925, 53- 54; Németh 1929, 8; Mátéfíy 2013, 8. Utóbbi szerint a névadás módja néprajzilag is igazolható, ld. pl. a szeldzsukokat, és özbegeket, akik a dinasztiaalapító Szeldzsuk és Özbeg, vezérükről kapták a nevüket. Németh Gyula a bizánci forrásokban szereplő Muagerisz (az ő olvasatában Mogyeri) nevű hun fejedelem alapján úgy vélte, hogy a 6. század elején a magyarság „hun” néven a Kimmeriai Boszporusz közelében, a Kubán torkolatvidékén élt (Németh 1930,171.). 83 Ld. Nagy Géza és László Gyula meglátásait: Nagy 1894, 79-95; Nagy 1906, 405; László 1970, 163-164. 84 Moravcsik 1930, 100-101. A 8. század közepén készült bizánci püspökségi jegyzékben a Meótisz mellékén említik az onogurokat, akiknek a területén püspökséget szándékoztak létrehozni azért, hogy a zsidó vallás térfoglalásával szemben Kazária területén a keresztény missziót erősítsék. 85 Thúry 1897b, 285-286; Németh 1930, 178; Moravcsik 1930, 101. 86 Moravcsik 1930, 101. A magyarság kaukázusi jelenlétéről ld. még: Halasi Kun 1943, 71-99. 211
