Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai

A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KAUKÁZUSI FORRÁSAI 1. Kutatástörténeti áttekintés A hazai, középkori krónikákban fennmaradt magyar eredethagyomány legősibb rétege az Azovi-tenger (Meótisz) partvidékéhez, a Kubán-vidékhez és a Kaukázus térségéhez köthető. A keleten maradt magyarság felkutatása, majd az „őshaza” keresése is ezeken a területeken kezdődött meg. Ezt az irányvonalat a 19. század második felében a nyelvtudomány törte meg, amikor a magyar nyelvet a finnugor nyelvcsaládba sorolták, és egynek vették a nép történetét a nyelv történetével. A 19. század végére két fő irányvonal bontakozott ki: az egyik főként a nyelvészeti adatok alapján, „legközelebbi nyelvrokonaink” mai életterületén, az Urál vidékén és Nyugat-Szibériában kereste a magyarság ősha­záját, míg a másik jóval délebbi területeken, összhangban a magyar eredetha­gyománnyal és az írott források túlnyomó többségével.5 Fontos hangsúlyozni, hogy mindegyik őshazaelmélet csupán hipotézis, eddig egyik feltevést sem si­került maradéktalanul bizonyítani. Alapjaiban torz tehát az a szemlélet, amely csak az északi, ún. „finnugor” területekre lokalizált „őshazákat” fogadja el tu­dományosnak, a délit pedig a „szittya-hun ősök ábrándját kergető”, „dilettáns” nézeteknek, „átpolitizált, napi használatra készült szimbolikus őstörténetnek” állítja be.6 A középkor folyamán a magyar őshazára vonatkozóan a hazai, latin nyelvű hagyományban két terület különíthető el: Szkítia és Magna Hungária. Az Árpád-kori krónikások a magyarok őshazáját „Scythia ” néven írták le, és azt a területet értették rajta, ahol a magyarság kialakult, és ahonnan a Kár­pát-medencébe költözött.7 A 13. század közepe táján a domonkos rendi szer­zetes, Julianus utazásai alapján az érdeklődés középpontjába egy földrajzilag is pontosabban meghatározható terület került: a Volga menti „Magna Hungária”. A Szkítia-hagyományhoz tartozó csodaszarvasmonda szerint az Azovi-tenger 5 Utóbbi általánosságban a „kaukázusi őshaza” elnevezést kapta, amely kifejezés teljesen helyt­álló, hiszen az uráli őshaza sem az Urál hegységbe helyezi az őshazát, hanem annak déli vagy keleti előterébe, tehát annak vonzáskörzetébe. 6 Ld. pL: Vásáry 2014, 570. 7 Deér 1930, 243-263. 197

Next

/
Oldalképek
Tartalom