Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Sántha Attila: Az al-dunai „szkíta” nevű népről (813–1091 között)
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS 2. ábra 1000 és 1072 között a szkítákra mint a bolgárok korábbi alattvalóira hivatkoznak 3. ábra 1072(?) és 1091 között a szkíták a besenyő törzsszövetségen belül jelennek meg A székelyek szkíta-tudata Hogy a 12. századtól a Duna bal partjának szkíta nevű lakóin kit értenek a bizánci írók - például kunokat,40 majd a tatárjárás után tatárokat41 -, teljesen mellékes. 40 Például FHDR) III: Efrem, 463-481. 41 Például FHDR III: Ioan Cantacuzino, 483-495, Nichifor Gregoras 503 stb. 42 FHDR III: Ioan Zonaras, 229. 43 Kordé 1991,8-10. 44 FHDR III: Ioan Kinnamos, 231: „scitii, trecínd cu toata oastea Istrul, náváleau ín cuprinsul A szkíta és besenyő szövetség ugyanis 1091. április 29-én a lebunioni csatában megsemmisítő vereséget szenved I. Komnénosz Elek császártól, aminek következtében eltűnnek a bizánci forrásokból. Akit elfognak, a bizánciak rabszolgává teszik. Közülük a császár kiválogat annyit, hogy azok (feleségeikkel és gyermekeikkel) megalapítsák Moglena tagmát (300-400 harcosból álló zászlóalj) Görögország és Macedónia határvidékén, Szalonikitől északra.42 Ezek után nem csoda, hogy Kordé Zoltán úgy tartja, „feltehető, hogy a lebunioni csata után is érkeztek Magyarországra menekülő [besenyő] csoportok.”43 Mondanom sem kell, hogy ekkor nemcsak besenyők, hanem szkíták is költözhettek Magyarországra, s mivel hadakozó népekről van szó, elsősorban a határvidékekre. 1122-ben a bizánciak még egy utolsó utáni szkíta-bizánci összecsapást említenek.44 (Igaz, van mit kutatni itt is: Kinnamos, Choniates és Skutariotes a 12. 156
