Kiss József Mihály: A Magyar Képzőművészeti Főiskola Rektori Hivatalának iratai 1871-1949, Segédlet (Budapest, 2006)
Bevezetés
A második világháború után az óriási papírhiány miatt két országos körű iratselejtezés zajlott. Ez a sokszor túlhajtott mértékű selejtezés esetünkben mégsem vezetett akkora forráspusztuláshoz, mint a szemléletmód megváltozása. Jószerivel csak azokat az iratokat tekintették értékesnek, amelyekkel az előző rendszer embertelenségét, korrupcióját, irredentizmusát, antiszemitizmusát lehetett dokumentálni. Az erre alkalmatlan anyag - márpedig ez alkotta az iratok szinte 99%-át — az új hatalom képviselőinek szemében értéktelenné vált. Az 1949-ben felállított Tudományos Osztály egyik munkatársa ennek szellemében azt a feladatot kapta, hogy kiválogassa és nyilvántartásba vegye a régi irattárból az „ideológiai munkában” hasznosítható „fontosabb és értékesebb” iratokat. A nyilvántartás - ha egyáltalán elkészült — sajnos nem maradt ránk. Mindezek ellenére az ekkor kiválasztott iratok mennyisége és tárgya ma is megállapítható a másolatok számából, ugyanis az említett szempontok szerint értékesnek tekintett iratokról másolatot készítettek. Azt, hogy az eredeti iratokkal mi történt, ma már nem tudjuk megállapítani; az bizonyos, hogy döntő többségük elpusztult. Ideológiai szempontból haszontalannak tekintettek olyan forráscsoportokat, mint a tanári kar tanácsülési jegyzőkönyvei, a tanárvizsgáló bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, a főiskola 1920. évi reformja eredményeinek áttekintésére kiküldött bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, de az igazgatói hivatal iktatott és iktatás nélküli iratai is! Szerencsénkre, ezeknek az értéktelennek tekintetett iratoknak legalább egy része megmenekült. A legnagyobb pusztulás a 19. századi, 20. század eleji iratanyagot érte. Az alapítás utáni évtizedek megmaradt iratait (a hallgatói nyilvántartások kivételével) a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Dokumentációs Központjába szállították. Ezek az iratok ma az MTA Művészettörténeti Intézete Adattárának első fondját alkotják. A főiskolán azonban nem csak az intézmény történetére vonatkozó iratokat őriztek. Azt, hogy az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács dokumentumaiból eredetileg mennyi volt itt, ma már nagyon nehéz lenne kideríteni. Egy 1952-ben kelt és Mihályi) Ernő miniszterhelyettesnek címzett felterjesztés szerint a főtitkár egy augusztusi megbeszé5
