Kiss József Mihály: A Magyar Képzőművészeti Egyetem Levéltára. Repertórium (1845) 1871-1996 - Dokumentumok a képzőművészeti felsőoktatás történetéből II. 1875-1949 (Budapest, 2001)

Dokumentumok a Magyar Képzőművészeti Egyetem történetéből 2. rész 1875-1949

Vele egy hatalmas magyar dőlt ki az élők sorából; dísze ősi családjának, dicsekvése a főiskolának, híressége az egész nemzetünknek. Kár, hogy nem lehettünk ott ravatalánál és szomorít, hogy most bitorló faj uralkodik fenn a Kárpátok lejtőin s ő is idegenben pihen. De tán nem soká.

Nagy művész volt ő, a kín és élet mestere. Nagy úr minden ízében, mert a természet szeretete a művészetének egész lényege magasra emelte őt a közönséges, a mindennapi fölé. A nagy művésznek ama sorából való, kikből hiányzik minden vásári jelleg, minden divat, felette állt ő minden változásnak. Művészete arisztokratává tette, a finom előkelő ízlés mesterévé, ki tán nem is mondtad, ... ajkadon a szó: vai profanum vulgus et arceo.

Magyar volt minden ízében, kedélyében, * olympusi Nyugalmában, művészi sorsával való fölényes nemtörődömségében mely sokáig nem is hagyta érvényesülni érdeme szerint. Úgy, hogy csak öregségében jutott az elismeréshez, elkerülvén ama számos nagyjainak sorsát, kiket csak haláluk avatott nagyokká.

Széthúzás - ősi magyar átok, mikor ébredünk fel belőled? Hogy meg tudnánk egymást becsülni már halálunk előtt!

E főiskola nagy mestereinek sorában ő is itt áll. Az úri büszke fej, a magyar mester magyar művészete méltán sorakozik a többiek mellé.

Mi, akik művésztársai voltunk ne felejtsük el őt, mi, akik kollégái voltunk e főiskolában őrizzük emlékezetét, vele a nemes művészet nemes hagyományait, szeretettel, mert mondom, hogy az utolsó nagyok közül való volt.

E szomorú időkben becsüljük meg nagyjainkat, kik még élnek s tegyünk szent fogadást, hogy megvédj ük és fenntartjuk magyar kultúránkat a nyomorúság esztendeiben is, melyek útban vannak.

93