Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Műszaki könyvtáros szekció - Vajda Erik: A műszaki szakirodalmi tájékoztatás közvetítésének beépülése a közművelődéi könyvtárak és a helyi szakkönyvtárak funkcióiba

pedig hatalmas lehetőségeket jelent, és egyben hatalmas kihívást is a közművelődési könyvtárak közvetítő funkciójával szemben. Ha ezek a könyvtárak fel tudnak készülni arra, hogy ellássák az elvben munkahelyen ellátandó, de gyakorlatilag ellátatlan használókat vagy — ami reálisabb — megfelelően közvetítsék nekik azokat a létező szolgáltatásokat, amelyek — jobb híján helyi közvetítő nélkül — alkalmasak lehetnek tájékozódásukra, akkor rengeteget tettek. Ha erre képessé válnak és vannak jó precedensek, akkor ha nem is „döngetni fogják az ajtókat", de egyre növekvő számban jelennek meg az ajtók előtt és azokat szélesre tárva meg lehet kínálni őket az információk kívánatos ételével. A közművelődési könyvtár további lehetséges közvetítő területe — egyébként ellátottaknak és ellátatlanoknak egyaránt — az az ellátás, amit nem érdemes helyileg vagy önállóan helyileg megszervezni. Gondoljanak azokra a korábban említett szolgáltatásokra, amelyek a közvetítőkhöz szólnak, amelyek alapján a közvetítők kiegészíthetik a helyi információellátás rendszerét (a retrospektív bibliográfiai információk, KC-információk, helyi információkereső rendszerek létesítésére alkalmas adattárak stb.). Könnyen el tudunk képzelni nem egy olyan esetet, amikor helyileg nincs mód, vagy nincs szükség arra, hogy ezeket a szolgáltatásokat tovább hasznosítsák, a közművelődési könyvtár azonban ezt lehetővé tudja tenni, önállóan, vagy — méginkább — kooperációban olyanokkal, akik e szolgáltatások terén „bedolgozói szakreferensi" feladatot tudnak vállalni vállalatok, kutatóintézetek, felsőoktatási intézmények részéről. E kategóriába tartozhat — adott feltételek között — egy igen lényeges terület is, nevezetesen az információhasználók bekapcsolása az országos távadatfeldolgozási hálózatba a tudományos-műszaki tájékoztatást illetően. Egy korábbi előadásomban már elmondtam, hogy a nagy adatbázisokhoz való hozzáférés, az országon belül rendelkezésre álló adatbázisok osztott használata és a párbeszédes információkeresés óriási jelentősége ellenére sem képzelhető el az, hogy a „százezer terminál országává válunk". Nem elsősorban az elképzelhetetlen, hogy e technika megjelenik a kisebb munkahelyeken, telephelyeken, gyáregységekben, vagyis az információhasználók munkahelyén, hanem főként az, hogy mindenütt olyan szakértelem áll rendelkezésre, amely az adatbázisok eredményes használatához szükséges. Ez — legalábbis - a távoli jövő zenéje. Ugyanakkor viszont nyilvánvaló, hogy — ha a magyar könyvtárügy nem akar végképp elmaradni, már csak a központi szolgáltatások eredményes működése és létrehozása érdekében sem - legalább a megyei könyvtáraknak — belátható időn belül — számítógépes távadatfeldolgozási, hálózati kapcsolatba kell kerülniük a központi szolgáltatások országos fenntartóival és üzemeltetőivel. Ez kínálja a lehetőséget arra, hogy a közművelődési könyvtárak és az érdekelt munkahelyek (esetleg más intézményekkel, lásd utóbb) együttesen szervezze« meg a hazai és nemzetközi tudományos-műszaki adatbázisokhoz való hálózati csatlakozást és az adatbázisoknak a használatát. E tevékenység nem csak az adott terüteten működő „címzettektől" hanem az adott közművelődési könyvtár adottságaitól és a környezettől is függ. A közművelődési könyvtárak csak olyan közvetítői feladatok ellátásra vállalkozzanak, amelyekre felkészültek, vagy amelyekre - önállóan vagy kooperációban - fel tudnak készülni. Az sem közömbös, hogy az adott területen még milyen intézmények jönnek számításba hasonló 72