Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Műszaki könyvtáros szekció - Vajda Erik: A műszaki szakirodalmi tájékoztatás közvetítésének beépülése a közművelődéi könyvtárak és a helyi szakkönyvtárak funkcióiba
ink egy része körében, hogy ehhez szükségképpen értenek; majdhogynem azt mondanám, hogy Magyarországon a labdarúgáson kívül egy valami van, amiben mindenki szakértőnek képzeli magát, és ez az információ; — nagymértékben hozzájárultak ehhez az információs kiadványok és szolgáltatások előállítói is, amikor nem segítik a szolgáltatások igazi megismerését, amikor nem csak propaganda-okokból, hanem valódi érdekeiket félre is ismerve, saját árujukról nem tájékoztatják, hanem ezeket a szolgáltatásokat mindentudónak, bölcsek kövének kiáltva inkább félrevezetik a felhasználókat. Az itt mondottak két szempontból jelentősek témánk egészét illetően: a) A munkahelyi információellátás követelménye alapjában hatott a szakmai információellátás hazai rendszerének kialakulásában. Ez a rendszer — tekintettel az államigazgatás konstrukciójára, továbbá nem kevésbé tekintettel az információigények tematikus megoszlására — jószerivel tematikai, illetve ágazati szervezetben alakult ki. A végső felhasználók információellátásukat elsősorban a nagyobb tudományosműszaki szakterületekért felelős központoktól, az ágazatok tájékoztatási intézményeitől és a — kívánatosan a fentiekkel együttműködő — szakágazati információs központoktól várhatják (nem szólva itt a helyi információs egységek, elsősorban — legalábbis célszerűen elsősorban — közvetítő szerepéről). A szakmai információellátás rendszere tehát nem területi, nem is a munkahelytől független valamiféle magánérdeklődési, hanem kifejezetten tudományági, szakterületi és ágazati szervezetben alakult ki, általában érthető és helyeselhető módon. b) A használók (ideértve a használói rendszereket is) információs kultúrájának, információs áruismeretének alacsony színvonala már eleve egyfelől kijelöli, másfelől korlátozza azokat a funkciókat, amelyeket a különböző könyvtárfajták, így esetünkben a közművelődési könyvtárak is, elláthatnak a szakmai tájékoztatás szoltáltatásainak közvetítésében. Kinek és mit közvetítsenek a közművelődési könyvtárak? Az elmondottak után jogos az a kérdés, hogy ha egyszer a tudományos-műszaki információellátás rendszere ebben az országban nem területi, hanem tematikus/ágazati felépítésű és ha igaz, hogy a tudományos-műszaki információellátás mind a felhasználók várakozásai szerint, mind a valóságban főként munkahelyi keretekben vagy munkahelyi közvetítéssel valósul meg, akkor milyen feladata marad a közművelődési könyvtáraknak. Románná kolléganő ugyan a legkevésbé sem kérdőjelezte meg, hogy feladataik vannak, de felpanaszolta, hogy a használók „nem döngetik az ajtókat". Az előzmények ismeretében ez azt hiszem érthető, különösen, ha meggondolunk mégegy jelenséget: ahol az igények a legaktívabbak valamely vállalat vagy más intézmény különösen nagy fejlesztési aktivitása, korszerű vezetése, jó érdekeltségi rendszere stb. folytán, ott többnyire (hangsúlyozom. 70
