Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Társadalomtudományi könyvtáros szekció - Lisztes László: A megyei könyvtárak szakkönyvtári funkciói, beépülésük a szakirodalmi információszolgáltatás rendszerébe

emlegetni. Mindehhez vegyük hozzá az utóbbi másfél évtizedben beszerzett technikai eszközállámányt, s az összkép láttán nem is csodálkozhatunk, ha a megyei könyvtárak egy csoportja újabb szerepre vágyik, jelentősebbnek tűnő feladatokat akar: intézményesen részt kíván venni a szakirodalmi információk közvetítésében, sőt előállításában is. Itt kell visszakanyarodnunk a témához. Románné az utóbb említett törekvéssel összefüggésben azt jegyzi meg, hogy „... változás van a könyvtárak közötti munkamegosztásban. . .. benne halványabb vonulat az ,idegen feladatok' felvállalása a szakkönyvtárak, és markánsabb a szakkönyvtári feladatok felvállalása a közművelődési könyvtárak részéről". Vajon valóban megalapozott-e a megyei könyvtárak igyekezete? Alátámasztható-e az állomány összetételével és színvonalával, a könyvtárosok jelenlegi számával, szakmai képzettségével és nyelvismeretével? Egészen durván is fogalmazhatunk: alkalmasak-e a megyei könyvtárak mostani állapotukban szakkönyvtári funkciók ellátására? Az utolsó kérdésre végső soron Románné nemmel válaszol, de tesz engedményeket is. Két sajátos működési területet szakkönyvtári funkciónak tekint, nevezetesen a helyismereti tevékenységet és a nemzetiségi báziskönyvtári munkát. Az utóbbinál a megyei könyvtárat szakirodalmi-információs alközpontnak nevezi. Ugy gondolom ezekkel az engedményekkel egyetérthetünk. Kérdőíves tájékozódásra néhány könyvtár a szakkönyvtári funkciójáról is nyilatkozott. Ezeket azonban — a Somogyi Könyvtár kivételével — mi inkább színvonalas kurrens szolgáltatásoknak mondanánk, amelyek kétségkívül hasznos információkat terjesztenek, szükségességük sem vitatható, de mind a Hajdú-Bihar megyei, mind a Vas megyei könyvtár vállalkozásai messze esnek a szakkönyvtári funkciótól. A Zala megyei Könyvtár szabványtárának ilyen jellegű működését pedig állományának, s ebből adódóan szolgáltatásainak kényszerű korlátai, az országos információs központokkal szemben mindenképpen hátrányos helyzete teszi problematikusság. Én is kértem adatokat néhány megyei könyvtártói. Szándékosan választottam ki a nagyvárosokban — Debrecenben, Miskolcon, Pécsett és Szegeden — levő megyei könyvtárakat, a Vas megyeit tudományos minősítése miatt és a veszprémit, mint a közepesnél lényegesen jobb eredményeket felmutató megyei könyvtárak egyikét. (Itt köszönöm meg a felkészüléshez nyújtott segítséget az említett könyvtárak igazgatóinak és a közreműködő kollégáknak.) A könyvtárakban dolgozó egyetemi és főiskolai végzettségű dolgozók beosztása, munkaköre és nyelvismerete felől érdeklődtem. Megkérdeztem, hogy 1983-ban mennyi pénzt fordítottak könyv- és folyóiratbeszerzésre, ezen belül magyar és külföldi szakkönyvekre, illetve magyar és külföldi folyóiratokra. Arra is kíváncsi voltam, hogy milyen kommunikációs és egyéb technikai eszközeik vannak. A tényeket felhasználva arra a vitatott kérdésre kerestem a választ, hogy a megyei könyvtárak dokumentum bázisa és személyi adottságai elégségesek-e szakkönyvtári funkció ellátására. Tudom, hogy a kapott adatok általános érvényű következtetések levonásához nem elégségesek, de a reprezentáció minősége miatt az irányvonalak mégis kirajzolhatók a válaszok tanulmányozása alapján. Nézzük tehát a tényeket! Amint várható volt, a megyei könyvtárak beszerzési keretüket elsősorban könyvásárlásra fordítják, de együttesen is csak kb. 5,1 millió forintot a hat könyvtárban. Meglepően alacsony a debreceni és pécsi megyei könyvtár 103