Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)
A szekciók ülései - „E” szekció. Témaköre: A levéltárak és a művelődés - Dr. Dóka Klára: Beszámoló az „E” szekció munkájáról
sék össze a könyvtáruk múltjára vonatkozó adatokat, és azokból az intézményekből, amelyek fennállásukat 100 évre visszamenőleg igazolni tudják, a "100 éves könyvtárak" klubját fogják létrehozni. A felhívásra néhány pályázat érkezett, és az idén már eljutottak odáig, hogy — egyelőre négy taggal — ezt a klubot megalakítsák. A régi intézmények elismerésével arra szeretnék ösztönözni a többi könyvtárat, hogy hasonló kutatásokat végezzenek. A könyv- és könyvtártörténeti bizottság hat éve működik, azonban kapcsolatainak fejlesztése rendkívül fontos lenne. Elsősorban a társadalomtudományi könyvtáros és a levéltári szekció felé szeretnék megtenni a lépéséket, a kölcsönös tájékoztatáson túlmenően együttműködni előadáscserék vagy közös rendezvények formájában. Főként olyan témák megvitatására gondoltak, mint a művelődéstörténet, tudománytörténet — könyv- és könyvtártörténet összefüggése, a különféle közművelődési intézmények: könyvtár, levéltár, múzeum, művelődési ház funkcióinak történeti vizsgálata. A vita során felvetődő kérdésekre Kanyar József válaszolt. Elsőként a közművelődési munka személyi vonatkozásait emelte ki. Javasolta, hogy e tevékenység érdekében a középkáderekből építsék ki a "tudományos asszisztenciát" a levéltárakban, az idősebbek tanítsák meg a fiatalokat történeti, nyelvi, paleográfiai ismeretekre, hogy a szélesebb közönségnek szóló, közművelődési munkát kellő színvonalon elláthassák. Szerinte a közművelődési feladatok közé kell sorolni az iratkezelési és irattári kultúra propagandáját, amihez a levéltárakban kell megteremteni a fórumot. A közgyűjtemények között ugyanakkor meg kell erősíteni az együttműködést, és így nem alakulhat ki "ördögi kör", hanem az egyes intézmények "csatárláncban" állnak a közös vagy hasonló feladatok megvalósításakor. A helytörténeti kutatás elősegítésére közös lelőhely-jegyzéket kell összeállítani, és rendkívül fontosa honismereti kiadványok közös szerkesztése is. Kanyar József jó gondolatnak tartotta a történelembarát körök létrehozását, de meg kellene szervezni a kiadványok baráti köreit is. Ilymódon akár magányszemélyektől, akár intézményektől anyagi támogatást lehetne kapni az értékes kiadványokra. Ezek között azonban a "szuverén" levéltári kiadványok számát kellene emelni (pl. forráskiadványok, történeti statisztika, intézménytörténet stb.). Helyesli, ha a fiatalokat bevonják a közművelődési munkába olymódon, hogy például velük tartatnak emlékbeszédeket. Ez a gyerekek számára életre szóló élménnyé válik. Egyetértett azzal a panasszal, hogy sok tanár nem ismeri a levéltárat, és ezért nem lehet velük együtt dolgozni. Kiegészítette azzal, hogy a tájékozatlanság nemcsak a pedagógusokra, hanem a magyar tollforgatókra is jellemző. Számtalan selejtes útikönyv, idegenforgalmi tájékoztató, film, TV- és rádiójáték van tele hibás adatokkal, dilettantizmussal, mert készítőik nem folytattak kutatásokat. Megállapított, amennyire fontos az eredeti levéltári anyag ismerete a kutatásokban, annyira felesleges a múzeumok állandó kiállításain. Az ilyen iratok évtizedekig nem kutathatók, rongálódnak és a tárgyi emlékekre alapozott kiállításokban nem is kapnak méltó helyet. A könyvtárak történetével kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a nemesi vármegyék a reformkorban nagyon sok helyen alapítottak könyvtárat vagy olvasó egyletet, amelyek a mai megyei könyvtárak egyenes jogelődjei voltak. Ezen intézmények történetének feldolgozására hasznos volna a levéltárosokkal szövetkezni, mert kiderülne, hogy igen sok a 100 éves könyvtár. 90
