Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)

A szekciók ülései - „E” szekció. Témaköre: A levéltárak és a művelődés - Dr. Dóka Klára: Beszámoló az „E” szekció munkájáról

mutatni, az elhangzott előadások pedig nem kötik le az érdeklődést. 1980-ban a városi tanács felvételi és érettségi előkészítő tanfolyamot rendezett, ahol a levéltár munkatársai is tartottak 16 előadást. A létszámot azonban itt sem sikerült stabilizálni, és a következő évben nem kérték fel a levéltárosokat a részvételre. Tapasztalatai szerint az iskolák és a levéltár kapcsolatára az indokolatlan igények és a kihasználatlan lehetőségek jellemzőek. A tanárok és diákok egyaránt túlterheltek, és így természetesen kicsi az érdeklődés. A tanárok zöme nem tud semmit a levéltárról, sem idejük, sem lehetőségük nincs a kutatásra. Egy-két hangulatos óra után előfordul, hogy néhány diák azonnal, minden cél célkül kutatni kezd, és olyan kérdésekkel is a levéltárakhoz fordul, amelyek más közgyűjteményekre tartoznak. Nagy gondot jelentenek az iskolai tanulmányi versenyek, ahol értelmetlen követelményekkel lépnek fel. A központban meghatározott témáknál nem veszik figyelembe Budapest és a vidék, az egyik megye és a másik megye intézményei között fennálló különbségeket. A levéltárosok, akik az egyetemen tudós-képzésben részesültek, nem tudnak mit kezdeni a gyerekekkel. Kérte, hogy a levéltárak a pályázati kiírásokat időben kapják meg, és azok tartalmazzanak kézzelfogható és megvalósítható témákat. Valamennyi iskola részére küldjenek az egyes témákhoz ajánlásokat, útmutatókat és irodalomjegyzéket, hogy a versenyzők — legalább elvileg — azonos feltételekkel indulhassanak. Somfai Balázs pesszimista kicsengésű referátumát a közművelődési munka javítását célzó javaslataival zárta: a) a központi tömegtájékoztatás levéltári és történeti kérdésekben legyen hitelesebb, b) az iskolai történelemoktatás módszertani kérdéseinek kidolgozásában vegyék figyelembe indokolt esetben a levéltárak sajátosságait, c) a levéltáros képzés ne tudósképzés legyen, hanem készítsen fel a közművelődési feladatokra, d) legyen olyan levéltári törvény, amely nemcsak az intézmények kötelességeit, hanem jogait is meghatározza. Halász Imre, a Zala megyei Levéltár munkatársa bevezetésként a közművelődési munka meghatározásával foglalkozott. Szerinte "a levéltári közművelődés fogalmába a tudományos ismeretterjesztő előadások, cikkek, kizárólag ilyen célzattal készült kiadványok, a levéltárlátogatások, az oktatási intézményekkel való kapcsolat, valamint az amatőr honismereti mozgalom tartozik, ez utóbbinak is elsősorban a szakmai, módszertani segítséget jelentő feladatai." A levéltárak e teendői intézménytípusonként változnak, hiszen a megyei és országos levéltárakban, az általános és szaklevéltárakban más-más igények jelentkeznek. Szerinte a közművelődési munkát nem lehet csak kiadványokra korlátozni, azonban a kutatószolgálati tevékenységet és a megkeresésekre adott tudományos igényű válaszadást — szemben Somfai Balázzsal — már nem sorolná e fogalom körébe. Halász Imre korreferátumában a közművelődési területei közül a honismereti mozgalom és a TIT támogatásával foglalkozott, és elsősorban pozitív tapasztalatairól számolt be. A TIT Zala megyei szervezeténél a régi hagyományoknak megfelelően történelminéprajzi szakosztály működik. "A szakosztály elnöke a levéltár igazgatója, és héttagú vezetőségében három levéltáros, három muzeológus és egy pedagógus van ... A közgyűjte83