Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)
A szekciók ülései - „B” szekció. Témaköre: A könyvtárhasználatra nevelés a felsőoktatásban - Bernáth József: A pedagógusjelöltek felkészítése a könyvtárhasználat tanítására
körben a hallgatók kisebb hányada vesz részt. A gyakorló tanítás szervezése nagymérték* ben függ a szakvezető tanár orientálásától, meg a gyakorló iskolai (függetlenített vagy óradíjas) könyvtáros tanár közreműködésétől. A szakdolgozatkészítés — a hallgatók zöménél — a képzés utolsó félévében valóban feltételez szakirodalmi tájékozódást. De igazából már csak arra jó (az államvizsgával együtt), hogy figyelmeztessen bennünket, milyen hiányokkal, képzésbeli adóssággal hagyják el a tanárjelöltek a főiskolát. Hogy a hallgatók egy részében milyen képzetek élnek, azt jól illusztrálja egy 1978ban publikált vizsgálat 9 . Mivel a helyzet azóta nem javult, hanem inkább romlott, nem állíthatjuk, hogy az alábbi válaszok elvesztették érvényüket. A főiskolai könyvtárból nem kölcsönző tanárjelöltek a következőképpen indokolták kölcsönzésük hiányát: 1. Nem kölcsönöz, de azért olvas. Saját, vásárolt vagy másoktól kért könyveket. (Vegyük úgy, hogy itt még nincs semmi baj.) 2. Nem kölcsönöz könyveket, mert már nem tanul magyar és világirodalmat. Középiskolásként, mikor tanulta e tárgyat, kölcsönzött és olvasott irodalomból. (A válaszban lévő félreértés aligha kíván kommentárt.) 3. Nincs rá ideje. A két szak tanulása minden erejét leköti. (A hallgatók formális időterhelése valóban magas a legtöbb szakon. De az is nyilvánvaló a válaszból, hogy az említett "tanulás" a tankönyvnek vagy jegyzetnek a tanulását jelenti.) 4. Nem olvasni kell azokat, hanem tudni.(Veszedelmes és nagyképű tévképzet, különösen, ha hangadói befolyásos, tekintélyt élvező személyek.) 5. Minek olvassak, ha meg lehet lenni a főiskolán olvasás nélkül is? (Egyetlen méltánylandó szempont, hogy a válaszoló helyzetértékelő képessége fejlett.) Valószínűleg senki sem hiszi, hogy a könyv- és könyvtárhasználat szempontjából kialakult helyzet megváltoztathatatlan. Megváltoztatható, de nem könnyen, mert — miként egy szakértő írja — az egyetem az egyik legkonzervatívabb intézmény a világon, ahol a változások lassan és fájdalmasan mennek végbe. Ennek okaként említi az oktatás merevségét, a hallgatókkal szembeni tanszéki hegemóniát, a munkahelyekkel való kapcsolat hiányát, a tanári előadást és passzív diákrészvételt, a magolást és vizsgacentrikus szemléletet 10 . A változtatás lehetőségei Fel kell hívnunk a megyei pedagógiai intézetek és fogadó iskolák figyelmét: a kezdő nevelők számára tegyék hozzáférhetővé a Könyv és könyvtár az általános iskolában (Az önálló ismeretszerzés útján) c. segédanyag megfelelő füzetét, hogy így — működésük kezdetén — pótolhassák vagy kiegészíthessék a könyv- és könyvtárhasználati tudnivalókat. Szükséges — és még lehetséges is —, hogy a Művelődési Minisztérium illetékesei megvizsgálják: az 1984 szeptemberében életbelépő főiskolai tantervek — kiváltképpen az általános iskola felső tagozatán tanító nevelőjelöltek tematikái — mennyire "programozzák" a könyvtártechnikai ismeretek elsajátítását, és egyáltalán: a tanító- és tanárjelöltek ilyen irányú felkészítését erősíti-e az új (készülő) tanterv, vagy sem. A szóbanforgó téma illetékesei természetesen maguk a képző intézmények is, amelyek kétségtelenül rendelkeznek bizonyos lehetőségekkel, mozgástérrel a képzési színvonal javításában. Ennek megfelelően ösztönözhetik az oktatógárdát az intézményi könyvtár és könyvtárhasználat szervezett bemutatására, az önálló könyvtári búvárkodáson 59
