Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)
A szekciók ülései - „A” szekció. Témaköre: A könyvtárhasználatra nevelés a felsőoktatásban - Németh Zsófia: A könyvtárhasználatra nevelés és a szakirodalmi oktatás egyes kérdései a felsőoktatási intézményekben
arra, hogy a szakirodalmi ismeretek oktatásának egyes állomásai nem kapcsolódnak: a felhasználók oktatását minden stációnál alapfokon kezdjük, s ez részben igénytelenséget eredményez, részben nem készít fel a jövő számítógépes, korszerű könyvtárainak, információs rendszereinek használatára. 21 Kétségtelen: a mezőny máris erősen széthúzódott a főiskola, az egyetem világában is. Néha hajlunk arra, hogy megkérdőjelezzük: tud-e a hallgató egyáltalán írni és olvasni. HEIT Gábor és szerzőtársai a Könyvtáros 1983. évi első számában bemutatnak egy "valamilyen szófejtő könyvet kell elemeznem" kéréssel könyvtárba tévedő, kérését még olvasmányjegyzék birtokában is megfogalmazni képtelen bölcsészhallgatót. Ez a figura nem karikatúra: mindannyiunk által jól ismert, létező jelenség, típus. Ezt a hallgatót sokszor a könyvtárban, az egyetemi oktatásnak e háttérüzemében kell megtanítanunk a VÉRTESY Miklós által megfogalmazott MIT - HOL - HOGYAN elemeire. A másik póluson áll a jól tájékozott, s ezért szívesen tájékozódó hallgató, ő az, aki ETO táblázatot kér, s elhárítva a könyvtáros segítségét maga búvárkodik a szisztematikus szakkatalógusban, viszont örömmel fogad el jó tanácsot a továbbkeresés útjaira vonatkozólag, bújja a bibliográfiákat, kézikönyveket, lexikonokat... Az ismeretszint változatossága alapján azt hiszem elmondható: a szakirodalmi oktatásban a felsőoktatásban jelenleg élő, differenciált, a hallgatók szükségleteihez és igényeihez szabott formáit érdemes fenntartani, tovább szélesíteni, a csoportos oktatás különböző válfajaitól egészen az egyéni tájékoztatásig, a hallgató—könyvtáros párbeszédig. írásos segédletek Szót kell ejtenünk a szakirodalmi ismeretek oktatásának nélkülözhetetlen eszközeiről, a bibliográfiai segédkönyvekről. Egyetemi (főiskolai) hallgatók, kezdő kutatók, s könyvtárosok részére egyaránt szánják őket szerzőik. Elsősorban szaktárgyi bevezető bibliográfiák, kalauzok, valamint ajánló bibliográfiák tartoznak a szakirodalmi oktatás e segédleteinek körébe. Az előbbiek terén — nem szólva itt a Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtáráról, s általában a műszaki felsőoktatás kitűnő kiadványairól - napjainkban a KLTE Egyetemi Könyvtára jeleskedik. 24 Az utóbbiban (az ajánló bibliográfiában) a budapesti Egyetemi Könyvtár vívott ki magának az 1950-es évektől kezdve rangot. De mindezen kiadványoknak közös betegsége: nem kaphatók, holott a hallgató házikönyvtárában lenne a helyük. Ugyanúgy, mint a helyesírási szótárnak, vagy az idegen szavak szótárának. Másrészt: egyikük-másikuk (a természet- és alkalmazott tudományi segédletekre gondolok itt elsősorban) régen jelent meg, kiegészítésre, bővítésre szorul. Amellett nagy részükről még a könyvtárosoknak is csak szűk köre tud, mert ún. házi jegyzet, kari jegyzet köntösben láttak napvilágot. 25 Arról, hogy szükség van-e az egyetemeken, főiskolákon a szakirodalmi ismeretek külön tantárgyként való, kurzusszerű oktatására, vagy sem, lehet vitatkozni. De arra a kérdésre: szükség van-e bibliográfiai bevezető kézikönyvekre, kalauzokra, szaktárgyi ajánló bibliográfiákra, egyértelműen csak igennel felelhetünk. Ezekről gondoskodni és minden hallgató kezébe adni minden felsőoktatási intézmény elemi kötelessége. 41
