Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)

A szekciók ülései - „A” szekció. Témaköre: A könyvtárhasználatra nevelés a felsőoktatásban - Németh Zsófia: A könyvtárhasználatra nevelés és a szakirodalmi oktatás egyes kérdései a felsőoktatási intézményekben

látja. Szerencsés módon az egyetem és könyvtára közötti együttmunkálkodás szellemében fogant a szakirodalmi forrásismeretek egyetemi oktatásának bevezetését jogilag megalapozó 169/1966.(M.K.21.) MM. számú utasítás, amely a tárgy oktatását az egyetem és a könyvtár közös vállalkozásává teszi. A miniszteri utasítás óta eltelt több, mint másfél évtized gyakorlata túlhaladottá tette az utasítás korlátozott kiterjedésű hatályát, s a szakirodalmi ismeretek oktatásának minden egyes felsőoktatási intézményre, egyetemi karra való kiterjesztése irányába hat. A VI. országos könyvtárügyi konferencia óta kibontakozóban van a könyvtárhasználati képzésnek, s ahhoz szervesen hozzáillesztve a szakirodalmi oktatásnak az óvodától a felsőoktatásig terjedő rendszere. Ebben a rendszerben a könyvtárhasználatra nevelés már az óvodáskorban megkezdődik. Általános és középiskolás korban az ismeretszerzés, a tanulás módszereként fejlesztendő ki a könyvtárhasználat készsége és szokása, a felsőoktatásban pedig a szakirodalmi információk megszerzése és felhasználása már közvetlen feltétele, alapja az önálló tanulmányi munkának.

12 Nem feladatunk most e rendszerré fejlődés realitásának, feltételeinek, feladatainak akárcsak körvonalazása. A továbbiakban arra szeretnék kitérni: milyen keretek, milyen formák között él ma hazai felsőoktatásunkban, elsősorban az általam közelebbről ismert területen: tudományegyetemeinken a könyvtári—szakirodalmi ismeretek oktatása.

13 A könyvtárhasználati képzés, szakirodalmi oktatás szóbeli formái Első évfolyamok: A könyvtárlátogatással egybekötött bevezető foglalkozások a legtöbb esetben túlmutatnak a hagyományos könyvtárhasználati bevezető keretein, több-kevesebb hangsúllyal könyvészeti, szakirodalomismereti ismertetések irányába mutatnak (debreceni és szegedi bölcsészek,debreceni természettudományi kari hallgatók); illetve szakirodalomismereti stúdiumba torkollnak (pécsi jogászok, közgazdászok). Ez utóbbi esetben - természetesen nem egyszeri foglalkozásról, hanem több alkalmat felölelő kurzusról van szó. Van, amikor a foglalkozások minden — illetve csaknem minden — hallgatóra kiterjednek (debreceni és szegedi bölcsészek, szegedi történelem szakos főiskolások, pécsi jogászok), más esetben a részvétel fakultatív, s ennek következtében a látogatottság valamivel gyérebb (debreceni természettudományi kari hallgatók). Igen hatékonyak a szemináriumi órakeretben tartott könyvészeti bevezetések (szegedi magyar szakos bölcsészek, angol szakos hallgatók, főiskolás történészek, pécsi jogászok), valamint a proszemináriumi keret és forma (pécsi közgazdászok). Az oktatás — ha a könyvészeti bevezető jelleg dominál — már az első évfolyamon a felsőoktatási intézmény oktatómunkájába integráltan folyik. így például a pécsi jogászok oktatása az állam- és jogtörténeti szeminárium órakeretében, tantárgyi keretben történik. Arra is van példa, hogy a szakképzés keretei közé sorolt — vagyis tanrendbe iktatott — külön kollégiumot tart oktató és könyvtáros közösen. Ilyen a pécsi elsőéves közgazdászok alternatív proszemináriuma. E foglalkozások során megalapozódik a hallgató-olvasószolgálati könyvtáros és a hallgató—szakreferens könyvtáros kapcsolat. És minél erősebb a könyvészeti, a tartalmi jelleg, annál szorosabb az oktató—könyvtáros, az oktató—szakreferens könyvtáros kapcsolat. Egyébként az oktatás sikerének kulcsa ez utóbbiban van. 38