Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)

A XV. vándorgyűlés témája: A könyvtár és olvasója. Olvasóvá nevelés, a felhasználók és a könyvtár kapcsolata - A plenáris ülés előadásai - Szente Ferenc: A könyvtár feladatai és lehetőségei az olvasóvá nevelésben

fokozatot jelez, mondhatom harmadiknak a társadalmi szervezeteket és mozgalmakat. E szervezetek a gazdasági, művelődési, tudományos, szociális, egészségügyi stb. tevékenységek állami irányításának demokratikus kontrolljaként, a közösségi érdekek és az állami célok dialektikus integrátoraként hivatottak működni. Ezért tájékozottságukhoz a demokratizmus erősödésének magasztos érdeke fűződik. Széles körben gyűjtögetett tapasztalatom szerint azonban tájékozódásuk forrására ma még felépítésük alapszavai közül inkább a centralizmus a jellemző. A hierarchia csúszdáin leeresztett központi anyagok ma bizonyára érdekesebbek, mint húsz éve, de arra nem elegendők, hogy életszerűen tájékoztassanak, arra viszont igen, hogy a tájékozódás megtörténte felől megnyugtassanak. Egy falusi könyvtáros mondta: "A párttitkár már előre kérdezi tőlem, hogy nem olvastam-e valamit róla, mert a pártépítésről, pártdemokráciáról és egyéb, a párt sajátos szerepéről szóló írásokat mindig úgy vittem el, vagy küldtem el neki, hogy "olvastam rólad valamit, téged nem érdekel?". Érdekelte." Jászberényben a városi könyvtár agit-prop klubot szervezett, ahol a legizgalmasabb politikai és szociális kérdések szakirodalmával találkozhatott, aki előadásra készült vagy cikket írt. Ennek is sikere volt. Van néhány jól megszerkesztett ajánló cikkbibliográfia: például a salgótarjáni megyei könyvtáré, a debrecenié, amely a vezetők számára készül; de a példák és lehetőségek még távolról sincsenek kimerítve. A szakszervezeti mozgalom országos könyvtárhálózatot tart fönn, amelynek több fontos célja közül az egyik a mozgalom tisztségviselőinek és aktivistáinak ellátása szellemi munícióval szerepük minél felkészültebb betöltéséhez. Maga ez a tény azonban késztetésnek kevés. Jó lenne, ha a mozgalmak és szervezetek minden fórumon több útbaigazítást adnának tagjaiknak is, de kiváltképpen a vezetőknek arra, hogy tudatába kerüljenek a könyvtárhasználat fontosságának. Egyáltalában nem tartom merészségnek, ha azt mondjuk: a mozgalmi oktatás minden szintjén tantervi célként kellene kezelni a közgyűjteményi szemlélet formálását. Anélkül, hogy nagyobb kitérőt akarnék tenni ez irányba, szeretnék hangot adni abbéli meggyőződésemnek, hogy az általános emberi és a nemzeti kulturálisjavak megőrzésével, átörökítésével és a jelenben való közművelődési hasznosulásával való törődés a politikai munkában is nagyobb hangsúlyt érdemelne. A Hazafias Népfront támogatónk és szövetségesünk az olvasóvá nevelésben, mint az Olvasó népért mozgalom avatott gondozója. Darvas József kezdeményezése óta évtizednyi tapasztalat gyűlt össze arról, hogy mit lehet és mit nem: lehet akciókat szervezni, de nehéz vagy nem lehet az akciókat folyamattá fejleszteni; lehet közösségeket szervezni ott, ahol vannak konkrét közösségi célok és vannak ezekhez elismert vezetők, de ezek nélkül teljességgel reménytelen. Az Olvasó népért mozgalom az összes korábbi olvasómozgalmak közül a legtöbbet tette a benne résztvevő értelmiségiek, mozgalmi emberek, könyvtárosok, népművelők realitásérzékének és őszinteségének összhangba hozásáért. Ez az első kulturális mozgalmi akció, amely nem félt beismerni, hogy a mozgalom nem ért el átütő sikert, legfeljebb némileg hozzájárult ahhoz, hogy a művelődés helyzete, az olvasás presztízse nem romlott még erőteljesebben. A Népfront továbbra is a könyvtárak elhelyezésének, a működés jobb feltételeinek elérésében segítsen minket, a könyvtárak pedig keressék a kapcsolatot a Népfront égisze alatt folyó társadalmi-közösségi vállalkozásokkal, a honismereti körökkel, a táj- és 25