Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)
A XV. vándorgyűlés témája: A könyvtár és olvasója. Olvasóvá nevelés, a felhasználók és a könyvtár kapcsolata - A plenáris ülés előadásai - Rátkai Ferenc: A könyvtárak feladatai és lehetőségei a művelődés rendszerében
az őket használó társadalmi rétegek között. Ennek során fordítsanak különös figyelmet a tájékoztató munkára, valamint a szükséges dokumentumok rendelkezésre bocsátására. Fontos az együttműködésben, hogy a könyvtári fél hozzájárulása minden esetben a könyvtári alapfunkció ellátásából fakadjon, arra támaszkodjék, azt kamatoztassa. A közművelődés intézményei egymás munkájának ismeretében, együttműködésében alakítsák ki saját tevékenységi körüket, ezen az egymásra utalt intézményekből álló körön belül a könyvtárak tevékenységét alapozó jellegűnek tartjuk. A könyvtárakban rendszeresen vizsgálni kell az intézmény és a társadalmi környezet kapcsolatát, és a napi gyakorlatban törekedni kell a kutatási, igényfelmérési stb. tapasztalatok hasznosítására. A könyvtári munka tartalmát a kitűzött célokhoz igazodva kell konkretizálni. A feladat: a könyvtárakat még nem használók, különösen a kulturális tekintetben elmaradottabb rétegek bevonása az olvasók táborába, a könyv- és könyvtárhasználat tudatosságának fokozása, a tájékoztató szolgálat népszerűsítése, a társadalmi szervek és intézmények által kezdeményezett olvasómozgalmak, valamint a könyvtár- és irodalomnépszerűsítést szolgáló akciók segítése. A könyvtáros szakmának országosan tartalmas és szoros kapcsolatot kell kiépítenie az iskolarendszer minden fokozatával. Az oktatásügy állami és intézményi irányításával együttműködve arra kell törekedni, hogy az általános és a középiskolai könyvtár egyaránt szellemi forrása legyen az oktatótestületnek és a tanulóközösségnek. Szükséges és fontos követelmény, hogy erősödjenek a kapcsolatok a könyvtárak és más közgyűjtemények között. Az egymásra mutogatás és szerepféltés gyermekbetegségéből lassanként kilábalunk, de a közös célokért való együttműködéssel éppen csak próbálkozunk. Meggyőződésem, hogy sokat segítene egymás munkájának alaposabb megismerése. Javaslom, hogy a közös működési területen dolgozó intézmények tartsanak egymás dolgozói számára tájékoztató rendezvényeket, mutassák meg magukat belülről is. Ebben az esetben bizonyos, hogy nagyobb rokonszenvvel és több meggyőződéssel építik az együttműködést. A vezetők alkalmi értekezleti kapcsolata többnyire csak a különbözőségek és nem az azonosságok megismerésére elegendő. Vannak példák arra is, hogy helyenként az együttműködést adminisztratív lépésekkel siettetik, formális megoldásokat erőltetnek. Különösen a városi intézmények esetében tartjuk vitathatónak, ha a munkamegosztás jó megszervezése helyett a funkciók egybemosásától várják a sikert. Ám ilyenkor is a türelem álláspontján vagyunk. A helyi irányításnak kell, hogy mozgástere legyen a kísérletezésre, ha hisz a siker esélyében. A sikertelen kísérleteket azonban le kell zárni, ezt írják elő a demokratikus játékszabályok. Könyvtári rendszerünk működésének néhány belső problémájára is szeretnék kitérni. A rendelkezésre álló statisztikai adatok, a szakfelügyeleti vizsgálatok jelentései és a könyvtárosokkal folytatott beszélgetések alapján úgy látom, hogy az azonos típusú és feladatkörű, lényegében azonos feltételek között dolgozó könyvtárak munkája és eredményei között túlságosan nagyok is a különbségek. Ezt felfoghatnánk természetes jelenségnek is. Ám, ha meggondoljuk, hogy mögöttük főként szubjektív tényezők (a munkatársak képzettsége és ügyszeretete, a vezetés színvonala, a környezettel és fenntartókkal kialakított kapcsolatok stb.) állnak, akkor elérhetőnek tarthatjuk a célt: a könyvtárak 16
