Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

A szekciók ülései - 5. Ifjúsági könyvtári szekció. A pedagógusok információellátása - Futala Tibor: A pedagógusok információellátása és a könyvtárak

azt is gondolhatjuk: az oktatásügy a túlszabályozott ügyek közé tartozik. Ám ez legyen a Művelődési Minisztérium gondja, amely egyébként a legutóbbi években maga is így értékeli a helyzetet, s ennek jegyében nekilátott a jogszabályok sűrű vetésű ágyasai kiegyelésének. E tekintetben az iskolai és a közművelődési könyvtárosok feladata az, hogy igen gondosan gyűjtsenek minden jogszabályt és egyéb instrukciót, pl. tantervet-utasítást, ami az iskolai könyvtárak esetében bizonyos archíváriusi tennivalókat is maga után vonhat. E dokumentumok szolgáltatására nézve — természetesen — kötelező a jogtudományi éberség: az elavult, hatályát vesztett jogi dokumentum dezinformál. Erre pedagógus használók esetén annál is inkább figyelmeztetni kell, mivel egyébirányú tájékozódásuk — hogy úgy mondjam — gyümölcseit mindig csak a tanulmányi rend és a tanterv által meghatározott keretekben közvetíthetik a tanulóknak. A második csoportot nevezzük módszertani, tantárgymódszertani és pedagógiatudományi információknak. Szeretném hinni, hogy ezek egy részéhez a hivatalos továbbképzés keretében — képzettségi színvonaluknak, szakjuknak és foglalkoztatásuknak megfelelően — pedagógusaink nemcsak beszélt és szemléltetett formában jutnak hozzá, hanem különféle segédletek formájában is. Abban sem szeretnék kételkedni, hogy a tantárgymódszertani lapok ne jutnának el minden illetékes kezébe. Talán még a hazai pedagógia tudományos orgánumai is. Belátom: az eddig felsorolt ellátottság még meglehetősen szelektív, hiszen a felhőkben szálló információkból mindössze annyit "csapadékoztat" le, amennyit hazai épületes felszereltségi feltételeink közepette — az áradás veszélye nélkül — "be lehet szívni", illetve amennyit e "beszívást követően" a hazai oktatási gyakorlatban hasznosítani, kamatoztatni lehet. Bármennyire is szerény ez a "lecsapadékoztatás", ha a világszerte keletkező pedagógiai-szakmai információk teljességéhez mérjük, fontossága meghatározó. Nem kevesebbről van itt ui. szó, mint arról, hogy a hazai oktatási gyakorlat gyorsabb ütemre kapcsolva szegődjék nyomába az élenjáróknak, elsajátítva mindazokat a készségeket, amelyek pl. a könyvnek, a folyóiratnak, a könyvtárnak, az audiovizuális eszközöknek és a számítástechnikai lehetőségeknek a didaktikai és nevelési folyamatba való szerves beépítéséhez kellenek. Természetesen: az oktatásügyi döntéseket előkészítőknek és hozóknak, a pedagógiai oktatóknak-kutatóknak ennyi szorosan vett szakmai információ nem elegendő; nekik felettébb szükségük van akkora szakmai informáltságra, amelyből biztonságosan megtudják állapítani, hogy egyfelől hol tartunk hazánkban, másfelől, hogy a világ egész kínálatát látva, mi lehet, mi legyen a következő korszerűsödési lépés, nem is beszélve azokról a szaktudományi impulzusokról, amelyeket a szakirodalom és a szakmai információ kreativitásuknak adhat. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) e célokból már jóideje kifejlesztette a maga információs rendszerét, amely a felső vezetés számára adott napi információkból, valamint olyan tájékoztató kiadványokból áll, mint amilyen a Magyar Pedagógiai Információ, a Külföldi Pedagógiai Információ, a Külföldi Pedagógiai Könyvek Országos Gyarapodási Jegyzéke, a Nemzetközi oktatásügy c. sorozat és az eseti téma97